a tiszteikre ütvén. a szekereket a melyek vélek valának fel prédalák, a szekereken pedig drága köntösök. ezüst mivek, valának és ezeken kivül hat száz arany. ezek atolvajok, nem rejthetvén el anyi sok drága portékát, Josefnek tudtára adák., a ki akoron Tárisében léven. igen rosznak találá tselekedeteket, és parantsolá nékik, hogy valamit el vettek. azt mind a város eleinek a keziben adnák. azok az ifiak meg boszonkodván azon. hogy leg aláb egy részit a prédájoknak nékik nem adgyák. azt kezdék hirdetni hogy Josef árulo volna,: ugy anyira hogy másnap regel, száz ezer fegyveres ember gyülekezék Tarisé mellé. némellyek azt kiálttyák vala, hogy meg kellene Josefet kövezni. mások hogy meg kellene égetni, az ö jó akaroi. és örzöi, oly igen meg ijedének. hogy mind el hagyák ötet négyen kivül. akoron pedig Josef aluszik vala amaga szállásán., és már fel akarák gyujtani a midön fel ébrede, azt jovallák neki szaladna el. de ö meg nem ijedvén., annak a sokaságnak eleiben mene, szakadozot ruhában, hamvas fövel, a kezei hátra kötve, és a kardgya. anyakán függöbe, A Tárisé lakosi igy látván ötet, nagy szánakodásal. valának hozája, de a körül valo paraszt emberek. kiáltani kezdék hogy adgya viszá az el vett pénzt, és vallya meg árulását.Josefnek a vala a szándéka., hogy közöttök valamely oszlást mivelyen, azért is mondá asokaságnak, hogy semi szándékja nem volna, Ágrippának viszá adni a pénzt a melyröl vagyon a szó. se magának azt meg tartani., hanem Tárisé városát akarná azal meg erösiteni aki egészen nyitva
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 800)