attol. hogy ha az ábrázatom meg változik., jó árron el ne adhassanak. végtire pálmériában érkezvén. nagy siettségel a sultánhoz vivének minket. a ki is már üsmervén öket, jól fogadá. és kedve szerént találván, a rabjokot., sokal többet fizete. saidáért, és érettem., mint sem reménlették volna
Azután, a sultán haremjiben vivének minket. ahol az aszonyai laknak. és tsak hamar hozánk jöve magais, és oly szerencsétlen valék hogy tsak hamar meg kedvelle. és oly mód nélkül. hogy ugy tettzék. mint ha az a fejdelem leg nagyob boldogságának kezdé tartani hogy magát töllem szeretesse. és szomoruságimot velem el felejtesse.
Én azt szerencsétlenségnek nevezém. a mi mást nagy szerencsésnek tehette volna, mivel meg kel vallanom a sultan felöl azt az igazat. hogy tellyes érdemel. és nemesi jó erkölcsökel, de mint hogy keresztény vagyok. és olyan hajlandoság volt szivemben, a mely más hajlandoságnak helyt nem adhatot, azért hozám valo nagy szorgalmatoságit ugy tekintettem, mint leg nagyob szerencsétlenségimet. a sultán látván hogy mely nagy baráttságal volnék a leányhoz. a ki velem volt, nékem adá, és én saidának nevezém. hogy a maga nevét el titkolyam. azután atöb aszonyaitol. külön tett engemet. és ugy szolgáltatot, valamint egy királynét.
Mind ezek a nagy tiszteletek nékem nagy bajt okozának., mind azon által a sultánnak hozám valo tisztelete. reménlteté velem. mint hogy erövel nem akarna maga akarattya alá vetni. talám idövel el felejtene, és más valamely ujhoz ragaszkodnék. de meg tsalám magamot, mert szeretete minden nap nevekedék. és akar mely idegenséget mutattam is hozája. de hozám. valo tiszteletit., minden maga viselésiben meg mutatá.
Egész bizodalomal valék saidához, a kinek. elé számlálván. minden nyomoruságimot. és tudtára adván. hogy mitsoda nehezen venném a sultánnak. hozám valo nagy kedv keresésit, de végtire nem szenvedhetvén továb a maga népinek zugolodását. a ki nem hagyá helybe. hogy oly nagy tisztelettel legyen egy keresztényhez. hogy ha tsak arra nem erölteti hogy a vallását meg változtassa. erre el tekéllé magába hogy egy kevesé keményebben bányék velem. mint addig. esztendeig
(III. Mulattságos napok: 98)