Nem akarom elötökben adni ismét halálomnak okát, se az eszem meg tebolyodását. mind ezek szomoru dolgok. hanem azt meg mondhatom, hogy észre vettem azt azután. hogy a nagy szeretet háboritotta volt meg az elmémet. és azt gondolván hogy nem lehetek érdemes férjemhez. mindenkor ugy tettzet mint ha szememre hánta volna szerencsétlenségemet. az elmém. mind ezekre valo nézve. anyira el hagyot volt. hogy halálát kivántam. nem gondolván más képpen nyugodalomba valo létemet.
Az illyen gondolatok anyira el foglalták volt elmémet. hogy mikor a halálra itélének., azt gondolám. hogy annak mind ö volna az oka, és anyira fel háborodot volt az elmém, hogy nem figyelmeztem irtoztato állapotomra. rea emlékezhetel uram arra. hogy leg kisseben sem oltalmazám magamot; azt nem tudhatom mely felé tartot az én veszedelmes hajom, de azt jol tudom. hogy egy szers mind. egy valóságos hajoban találám magamot. igen sok emberek közöt. a kik mind azon igyekezének. hogy eszemre jöjjek. de a mi leg tsudálatosab. leg elöbször is, az eszem. és az elmém jövének helyre. valamit tselekedtem. vagy mondottam volt. mind eszembe jutának. és olyan vétkesnek találám magamot mind hozád atyám. mind a férjemhez. hogy iszonyu sok köny hullatásokot ejték, azután az én meg szabaditoim, annyi orvoságot adának. oly nagy gondviselésel valának hozám. hogy ha nagy keserüségben voltam is. de az életemet nem félthették.
A hajoban lévö emberek egy szép leányt tettek volt mellém. a ki oly gondviselésel volt hozám. hogy baráttságal kezdék hozája lenni. és mint hogy a hajoban töb aszszony nem volt nálunknál. azért hozája is kelleték adni magamot.
A midön látá hogy nagyob tsendeségben volnék tudtomra adá hogy flandriai kereskedökel volnánk. kik afrikában mennének kereskedni. mint hogy az en rend kivül valo koporsomot látták a habok közöt, azt gondolák. hogy abban valamely gazdak portékát fognak találni, azt fel huzván hajojokban tsak el tsudálkozának rajta, hogy abban egy Czifrán öltöztetet aszonyt találának., eleinte mindgyárt azt gondolák. hogy meg holtam volt. mivel igen fel puffadot volt az egész testem. de a hordobol. ki vévén. az uj áerre, meg érzék a szivem dobogását. és reménlék hogy meg segithetnek. azért sok féle
(III. Mulattságos napok: 96)