életét. hogy annak szüntelen szép oktatásokot adgyon, a midön pedig ezt a szomoru hirt bizonyosan meg hallá. ugy tettzet mint ha tsak azt várta volna. hogy életét el végeze. a mint is igen nagy gyengeségben esék. és már haldokolván. és a réba. és soliman neveket emlitvén. ki mulék evilágbol.
Ezt a historiát az egész társaság szépnek találá. kivált octavius. nagy gyönyörüségel halgatá Constánciát.
Szereda
Más nap ebéd utan ki ki a szokot helyre gyülvén. a játékot el kezdék. a melyet válerius veszté el. és a zalogot avictoria kezében adván. igy kezdé el historiáját
A PONTHIÖI FEJDELEM ASZONYNAK HISTORIÁJA
A Galliában lévö több urak közöt. leg inkáb grof szent pol., és ponthiö. külömböztetik vala meg magokot abban az idöben, de mindenek felet grof ponthiö. a ki fejdelmi joszágot birván. ugyan annak a titulusát is viselte. nagy gazdagságal. és fényeségel. ez özvegy lévén. tsak egy leánya volt., a kinek is nagy eszét. és szépségit. mindenek tsudálták. és az attya udvara. mindenkor tele volt vitéz iffiu urakal.
Szent polnak pedig, semmi gyermeke nem lévén, hanem egy unokája. a kinek kevés öröksége lévén, tölle várhatta minden szerencséjét. ez az iffiu, igen okos. és szép termetü volt. azon kivül nagy familiábol valo, hogy ha egy felöl a sok jószágal nem ditsekedheték., más felöl a természet minden féle jovaival meg áldotta volt ötet. ez az iffiu, egy szer a többi közöt igen meg külömbözteté magát. a vitézi játékokban, a melyek szoktak vala lenni a régi udvarokban. ugy anyira hogy ponthiö grof nagy kedveségiben vévén, azt kiváná hogy udvarában lenne., a ki is látván abban mind nagy elö menetelét. mind nagy hasznát. örömest reá álla. ponthiö is szerencsésnek tartá magát. hogy bé tölt volna kivánsága.
Thibolt. akit is eszerent nevezi ahistoria., alig állapodék meg a ponthiö udvarában., hogy szabadosan udvarolhatván az iffiu fejdelem
(III. Mulattságos napok: 79)