hogy meg tanitassa a fiát. mind arra. a mi kivántatnék. hogy tudhasson uralkodni. és mind hogy meg valának benne mind azok az érdemek a melyek szükségesek egy nagy fejdelemben. azért. tsudájára is lett mind a királynak. mind az annyának tsak hamar, és mindenek nagyon szereték,
Reba, igen nehezen szenvedé a török birodalom alat valo létit, gondolá hogy az alol fel szabadulhatna. parttyát fogván az iffiu solimán amuratesnek. és nagy titkon szövettséget tett ezen iffiu fejdelemért. mind azokal kik szomszédságában. leg hatalmasabbak valának, hogy annak idejében., fegyvert foghassanak érette. a még ezen dologba fáradozék.
A sultánné validé. azon igyekezék. hogy meg üsmértethesse ibrahimal: mitöl tarthatna ez iránt, hogy réba maga mellé vette volna rákimát., azt jól tudta, hogy mitsoda jussa volna soliman amuratesnek a Császársághoz, és szüntelen tsak ezekröl beszelgete a fiával. a Császáral. a ki is a miolta a Csaszári székben ült volna., egyébben nem foglalatoskodot. hanem tsak a maga gyönyörüségében. és hogy eleget tegyen kegyetlen természetinek. él mulatá az anya tanátsát. azonba azö kegyetlenségiért, igasságtalanságiért. és hogy mindenek láttára a sultánné validét meg vetette. azért ötet is. mind a nagy urak, mind a nép., gyülölni kezdék. mindenek boszonkodva nézék, mitsoda háláadatlanságal bánék az anyával. aki minek utánna Császárságra emelte volna. és mindent el rendelt. és le tsendesitet volna, minden hatalombol ki fosztaték. két istentelennek tanácsokbol, az egyike volt a fö vezér. selim achemet, és a másika hussain., a kit ibrahim a juhászságbol a leg nagyob tiszttségre emelte volt. ennek a két embernek, a Császár elméjin valo hatalmok, annyira mene. hogy minden féle irtoztato kegyetlenséget, és igasságtalanságot követetének véle., tegyük azt ehez, hogy eppen nem volt alkalmatos az igazgatásra., mind ezek tehát. arra kénszeritték a portán lévö nagy urakot, a kiknek fejek volt a sultánné validé, hogy ki nyilatkoztassák a fel támadást. a melyet ellene akarták el kezdeni.
(III. Mulattságos napok: 70)