magában. kezde terni. és minek utánna egy kevés ideig gondolkodot volna, a muftihoz fordula. és parancsolá néki hogy mondáná meg követtségit. a mufti semmit sem szolván. a keziben adá az irást. a melybe roxannak minden vétkei fel voltanak téve.
Amurátes azt olvasni kezdé. és noha maga is természet szerént vér ontó volt. mind azon által nem láthata anyi kegyetlenséget irtozás nélkül. azért a szeretet haragra változék. és a harag gyülölségé. mindgyárt parancsolá hogy eleibe hinák a sultánnét. és midön jelen lett volna. eleibe adá maga mind azokot a vádolásokot a melyeket irásban tettek volt ellene. és parancsolá néki. hogy felelne mind ezekre., de nagyon bizván a Császár szeretetében. nem hogy magát mentegetni kezdete volna, de nagy haragal kezde átkozodni a mufti ellen. és a sultanné validé ellen. és azal is meré fenyegetni. hogy meg öletné öket,
A Császár meg boszonkodván azon. hogy oly illetlen szokot merne elötte szollani. mondá néki, hogy it nem az a kérdés. hogy másokot szigy. és gyalázz, hanem hogy magadot ki mosad a vétkekböl. a melyekel vádolnák, ezek a fent valo szavai a Csaszárnak, a melyekhez ö nem szokot volt, igen nagy méregben ejték. ugy anyira hogy olyan kevély, illetlen, és meg sértö feleletet ada nékie, hogy amurátes továb meg nem tartoztathatá magát. a türésben, és látván. orczáján sok változásokot., mind pedig szavaiban egymásal ellenkezöket, nagy haragal kezdé szemeire hányni minden rut tselekedeteit., de ez a kevély aszony. nem hogy engesztelni akarta volna. és valamiben meg mutatni hogy bánná tselekedetit. de söt még szembe álla véle. és szavaival olyan nagy haragra ingerlé. hogy haragjában nem birván magával. a hancsárját ki huzá. és a roxán melyében veré, a ki holtan eleiben esék. eszerent vesze el ez az sultánné. aki legg szebb és leg kegyetleneb volt az aszonyok közöt. huszon három esztendős korában. a ki is akor volt. leg nagyob szépségiben.
A császárnak ezen tselekedetit másban nem lehetne menteni. tsak öbenne. se más nemzetben, de ha meg gondollyuk hogy a török mindent mód nélkül tselekeszik. föképpen a kegyetlenséget. és ha meg tekénttyük. ennek a Császárnak. roxánhoz mód nélkül valo szeretetét. azt a nagy hatalmat a melyet mind magára, mind másokra adot volt néki, és hogy mint meg tsalatkozot volt a roxannak hozája valo szeretetében. mind ezeket jól meg visgálván., nem tsudálkozhatunk anyira azon. hogy minden hamisága meg bizonyosodván. és világosan meg látván az ö tsalárdságát., árulását. háláadatlanságát.,
(III. Mulattságos napok: 63)