Az iffiu rakima. soha még semmit sem szeretet volt. mivel ugy volt neveltetve, valamint szokták nevelni a leányokat azokban az országban, különösön, és mint egy rabságban. ámurátes volt elsö, a kit szerethetet. aki is a mint már meg mondottam, leg szeb volt mind termetében. mind ábrázattyában abban az idöben. ugy anyira, hogy mind tisztelni, mind szeretni kelletet ötet, mind azoknak. akik látták.
Ennek a szép fejdelem aszonynak. nem lehete magát meg oltalmazni az ö elsö hajlandoságátol. a melyet ugyan azon orában kezdé érezni. a melyben amurátes érzé a magáét. és mint hogy abban az országban. szeretni. és azt meg vallani, mind egy, azért a Császár is tsak hamar meg tudá szerencséjit. a melyet oly nagynak tartá. és oly igen örüle rajta, hogy el felejté roxánt, a ki is abban ahadakozásban el kisérte volt ötet, és a ki könnyen meg tudhatá ezt a változást, vagy ha szinte amurátes gondolkodot felölle. de tsak azért, mi formában oltalmazhassa meg rákimát. az ö irigységétöl. amint is hogy. amurátes látván, hogy ugy szeretnék ötet, valamint ö szeretné. meg kéré magának rákimát. gumertöl, aki oly könnyen oda adá néki. valamely könnyen fel adta volt avárost. amurátes pedig hogy meg hálállya neki, bé tölté ezt az árulót nagy tiszttségekel. és ajándékokal.
De az alat a Császárné roxán. a ki atáborban volt. meg tudá a kémjeitöl,. rákimához valo szeretetét. ki mondhatatlan nagy haragban esék. ellene. és el tekéllé magában a rakima halálát. mint olyan dolgot. a melyet többször is tselekedet. ennek a Császárnénak ha mása nem volt szépségben. a kegyetlenségben sem volt mása. az aszonyok közöt., ez oly igen hatalma alá vetette volt azámurates szivét. hogy néki olyan rabja volt valamint a többi. és oly rettentö irigy volt, hogy sok olyan szép aszonyokot vesztet el., vagy fegyver. által, vagy étetö által. akik kivántak volna tettzeni amurátesnek.
Ez a Császárné. leveleket kezde irni amuratesnek, atáborbol. a melyekben mindent szemére hánya, meg fenyegetödzék is. amurates tartván attol. hogy jelen valo létével ne háborgatná gyönyörüségében.,
(III. Mulattságos napok: 53)