rendelést tett volna a maga házánál. mind ezeket a fö generalishoz ment meg beszélleni, mint hogy pedig dom fernand nagy tekintetben volt spanyol országban. és hogy mindenek tudták. dom valescoval valo szövettségit. a kit mindenek tisztelték, a generalis ötet szerencseltetvén. igen örüle ezen az alkalmatoságon, hogy mindenikének meg jutalmaztathatná. szolgálattyokot. azért, éléonorának nem tsak kermet adá, hatalmában, hanem még szabaddá hagyá mind az egész gazdagságal. mely a hajojában találkozék,
Dom válesco viszá térvén. meg mondá éléonorának a hirt, a ki is amaga rend szerént valo köntösét fel vévén, beátrixal együt. ujontában kezdé ölelgetni az attyát. örömeben. az attyához valo köteleségit végben vivén. kerm látogatására mene, a ki is a hajobol, a városban vitelekor valo rázodásban magához térvén beszélleni kezdet. de azon igen el tsudálkozék. hogy magát szép ágyban látna fekünni, és uri palotákban, de azon még inkáb kezde tsudálkozni, a midön eleonorát. beátrixal látá hozája menni, a ki is az ágyához közelgetvén. melléje. üle. és ezeket mondá néki.
Nem tudom hogy ha vagyé abban az állapotban hogy halgathassad mind azokot. amiket tudtodra akarok adni, és hogy ha az a nagy nemesi sziv. a melyet mindenkor mutattál hozám, nem változotté meg, ate dicsöségedet anyira szeretem hogy el várom azt az orát a melyben a te egésséged anyira valo erött adhasson néked. hogy segittségedre hihassad jó erkölcsödöt, egy olyan alkalmatoságban a melybe tudom hogy lészen szükséged segittségére. eleonorának ezek a beszédi. az ö köntöse. és minden valamit kerm látot, eszében véteték véle. hogy mi légyen az ö sorsa, akár mitsoda állapotban legyek felelé kerm. de meg halgatom beszédidet. nagy tisztelettel. mint olyan. akinek kedveseb vagy a nap világoságánál. és noha holmiben. által lássam is a magam szerencsétlenségét., mivel látom hogy a spanyolok rabja vagyok, a félelemnél a melybe voltam hogy talám el vesztettem volt a vitéz lunleit. nagyob az örömöm hogy láthatom a szép éléonorát. semmitöl nem tarthatok, és tsak egyedül. a te halálodon veszthetném el az okoságot. és a bátorságot. de mint hogy életben vagy, a nékem elég. eleonora azután nékie mindeneket elé beszélle. azt sem titkolá el elötte. hogy dom fernand ötet szeretné. és hogy mitsoda köteleségben volnának együt. mitsoda nagy hálá adásal tartoznék Ivonnak. montros mitsoda
(III. Mulattságos napok: 43)