hogy ki szálván. a tenger széllyin lévö helyeket fel prédállyák, de semmire egyébre ne legyen gondgya, hanem tsak azt parantsollya a mit ö fog néki mondani titkon. lunlei tellyeségel reá hagyván magát. meg parancsolá hogy buenos aires felé tarttsanak a hajoval. azomba tudtára adák néki hogy dom fernánd egészen magához tért volna, és hogy akarna beszélleni a hajon lévö fö tisztel, arra keré Ivont. hogy menne le hozája. nem érezvén még magában anyi eröt. hogy eleiben mehessen. és arra is kéré. hogy visgálná meg jól minden szive titkát. és hogy mitsoda reménségben kel néki lenni iránta azután kerm látogatására mene. a reménség, és a félelem haborgatván elméjét. Ivon dom fernandot elegendö jó állapotban találván. monda néki, engemet a mi Comendánsunk küldöt hozád, hogy meg adgya néked a tiszteletet, a melyet érdemel egy olyan vitéz ember mint magad. és abban is bizonyos lehetz hogy maga is el jöt volna ha attol nem tartana, hogy talám a maga jelen valo léte. alkalmatlanságodra volna, és maga meg mutatta volna, hogy mitsoda szánakodásal vagyon illyen állapotban valo létedért. gondolom, mondá dom fernánd. hogy a magad Commendása sintsen jób állapotban mint én. és hogy nehezen vihetné azt végben amit mondasz., Ivon észre vévén hogy kermröl akarna szollani. felelé néki, az iránt kivánságod bé tellyesedet, mert kerm még sokal roszab állapotba vagyon náladnál. de engemet lunlei küldöt hozád. a ki is kerm helyet a fö. hogy hogy fel kiálta dom fernánd hát lunlei. el nem veszet. se sebbe nem eset. és ö parancsol a hajoban? mindnyájan szerencsétlenek volnánk. felelé Ivon hogy ha az a vitéz iffiu. abban az állapotba volna amelyben ugy tettzik kivánod. hogy volna, de uram nem vagy most abban az állapotban hogy a ditseretit halgassad. se abban hogy arra vigyáz mitsoda gondgya vagyon reád. én pediglen helyette. gyakrabban el fogok jöni, látogatásodra és amidön jobban keszdesz lenni. reménlem hogy meg mutathatom azt néked, hogy nintsen evilágon olyan ember aki ugy meg érdemelye a Vitéz dom fernánd tiszteletét. és szeretetit. mint lunlei. dom fernánd ezekre nagyot suhajta és egy keveset gondolkodván, arra kéré Ivont. hogy mondaná meg néki. miben volnának adolgok. Ivon azokot mind elö beszéllé. de a beszéd közben mindenkor valamely ditséretes dolgot elegyite
(III. Mulattságos napok: 37)