sem mulatta. el., hogy hozánk ne jöt volna, meg vigasztalni unadalmas lakásunkot. az én unadalmom annal is nehezeb volt hogy a szeretetem minden nap nevekedet., de söt még timánt is. avigasztalásomnak egy részitöl meg fosztot volt. meg értetvén félidával. azt a szemérmet., a melyre igen kell vigyázni egy leánynak. azt meg nem tiltotta volt hogy ne szeresen, de ugy el rendelte volt minden beszédit, és tselekedetit. hogy azután olyan tartozkodva viselte magát hozám. hogy a nekem nehéz volt., nem mértem ezért panaszt tenni timantnak, a ki is egy szer ki fordulván egy kevés ideig felidanak a lábaihoz esém. és szerelemel tekintvén ötet. mondám, mitöl vagyon hogy olyan idegenségel vagy hozám, el felejtettedé azt, hogy én voltam elsö aki tégedet szerettelek
Felida felelé nékem, éppen nem érdemlem panaszidot. leg elsöben is azt tanultam meg, hogy tégedet szereselek. hogy változhatnám már most meg. hogy egy kevesé tudok veled beszélleni. de söt az olta anyi érdemet látok benned., hogy holtig valo álhatatoságal leszek hozád.
De meg üsmervén érdemidet. a tanulásom. arra is meg tanyitot., hogy meg üsmérjem magamot, azt is meg mutatta. hogy ami ártatlan volt. a vad leányba. a vetkes lenne felidában. ezek a szók. szemérmeteség. és jo erkölcs. a melyeknek nem üsmértem erejeket. fel nyitották szemeimet. hogy meg lássam. mitsoda veszedelmes volna a szeretetnek adni magamot illyen helyen mint e, mint hogy könyeb a meg esés, attol inkáb tartok., de azal a szeretetem meg nem kissebedik., ezt a szót pedig, timánt meg mondotta nekem hogy ne is mondgyam de azal az ártatlanságal mondom, a melyben eddig voltam.
Noha felida igen nehezen mondhatta ki amaga gondolattyát. mind azon altal anyi kegyeséget elegyitet az ö szokása szerent valo beszédiben, hogy ha leg tisztabban beszéllet volna, is, nagyob gyönyörüségel nem lehetet volna halgatni. és mondám. néki, ha leg elsöben is azt tanultad meg hogy engemet szeres. arra is emlékezhetel. hogy ollyan tiszteletet mutattam hozád, a melyet mind eddig követtem. ezt várhatod ezután is egy olyan embertöl., a ki tégedet ugy tekint mint annak leányát. a kinek háláadásal tartozom. és mint olyan személyt., akivel egy akarok lenni holtig. hogy ha a meny utat nyit nékünk arra. ne tarts hát szep félida attol. a ki leg nagyob tisztelettel vagyon hozád,
(III. Mulattságos napok: 237)