keserüség és az Etelgiva képe és szeretete., igen nagy hideglelésben esék. amelyben. egy nehany napok mulva meg is hala. szüntelen szájában lévén az Etelgiva neve. az országot. és a familiáját. igen nagy rendeletlenségben. és haboruságban hagyá. és mint hogy az Etelgiva elsö fia. Edmond volt egyedül arra alkalmatos hogy uralkodgyék. azért az ország egyenlö akaratbol királynak kiáltá. igy végzödék tehát élete Etelrednek, aki ha leg álhatatlanab nem let volna leg inkáb meg érdemlette volna a szeretetet
Alig végezé el julius ezt a historiát hogy az egész társaság nagy ditséreteket monda felölle, kivált a kis aszonyok., a kik egy nehány szor köny hullatásal halgatták az Etelgiva szerencsétlenségit, meg mondám én azt még elöre. mondá hilária. hogy julius soha sem leszen dom sebastien, és ki tudgya még társa leszen Ételrednek julius ezen el mosolyodék és felelni akara reája de hilária nem adván idöt arra mondá. ez a historia anyira meg hatotta szivemet, hogy talám soha sem fogok többé nevetni. és ha még illyeneket fogok hallani, anyira meg változtattya. vig természetemet hogy szomoru. és gondolkodová tészen. ezen mindnyájan el fokadának a nevetésre. és ki ki fel kelvén helyéböl. a kertben sétálának vatsoráig.
Szombat
Más nap az uri társaság mindnyájan esze. gyülvén a szokot helyre. el akarák kezdeni a játékot. de julius mondá atársaságnak, ez olyan nap a mellyen viszá kellene térni a városban ennek az uri gyülekezetnek, tudom hogy honoria továb is meg akarná tartoztatni a társaságot, de azt is tudgyuk hogy a kis aszonyoknak tsak a mái napig tart a szabadságok a kün valo letélre, azon kivül is holnap vasárnap. lévén. az Isteni szolgálatot senki el. nem akarná mulatni. ha szinte honoria meg akarna is tartoztatni., azért ha a nemes gyülekezet reá ál tanátsomra. azt mondom, hogy a ki még nem mondot. vessük birságul arra., /intvén szerelmes szemekel. hiláriára,/ hogy mondgyon már most az utolso napon egy szép historiát. hilária vévén észre hogy felöle volna a szó., mondá. en nem vonogatom magamot, mivel az igasságos dolog. hogy én is valamiben mulathassam a nemes társaságot
(III. Mulattságos napok: 217)