házaságodot. lehesen szerencséseb mint az enyim. örökös boldogságal is fogsz élni. ha magadot ujjab veszedelmes dolgokra nem adod
Emlékezél meg király. hogy semmi részem nincsen beszédimben. tsak egyedül ate ditsöségedet. és nyugadalmadot tekintem, ki szerethet tégedet ugy mint Etelgiva szeretet, ö tsak tenéked élt. te ötet el hagytad. meg is hal. Isten hozád király az eröm fogy, és a szeretetem nem kisebedik. többé tégedet meg nem látlak, hiremet többé nem hallod. és az életet el hagyván. tsak az a reménségem sem lehet, hogy valaha meg emlékezél
Etelgívárol.
Ez a levél igen nagy keserüségben veté Etelredet. azután esziben juta néki azö szépsége. kegyessége., ez a hozája valo szeretetét benne fel ébreszté., és a keserüség. hogy ö véle oly kegyetlenül bánt. halálát okozta. és hogy soha többé meg nem latthatya. anyira el fogá szivit. hogy patakal folyának szemeiböl könyvei. alevelet egy nehány szor el olvasá. és mind anyiszor hányá a maga szemére. maga viselésit, azután azis esziben juta hogy mint volt Emma királynéhoz. mitsoda gyalázattal illetet kétt olyan jó erkölcsü királynékot, azö türések és kegyeségek, az elsönek engedelmesége, szeretete, és halála. a másodikához pedig mitsoda köteleségel. volna. mind ezek olyan állapotban tevék ezt a királyt. hogy mélto volt a szánásra
A királyné nagy egyességben lévén akor a királyal. bé mene akirály házában tsak lassan., és háta megi kerülvén. a székire könyököle tsendesen, jol el olvashatá a király keziben. az Ételgiva levelét. amely anyira meg hatá szivét. hogy el felejtvén. hol volna, sirni kezde., és a zokogásira a király hátra tekintvén. kérdé. áh. aszszonyom mit láttál.
király felelé ez a szép királyné. ne tsudállyad ha sirok. nem a méltatlan irigység tselekedteti azt velem. hanem az emlékezete, és szerentsétlensége. annak a szeretetre melto aszszonynak. meg nem érdemelném azt a helyet amelyet nekem. hagyot, ha helybe nem hagynám. rolla valo emlékezetedet
(III. Mulattságos napok: 215)