és azt a jó erkölcsöt a melyekért. az egész. ánglia tsudál. és tud meg, hogy az illyen allapotban szükségeseb azokot ki nyilatkoztatni mint sem akor mikor arra a rendre, mentél volt, amelyhez oly méltó voltál.

Uram, felelé Ételgiva. az Isten rendelésire hagyván magamot, semmit olyat nem tselekszem a mi meg rovidithetné életemet; azt sem igérhetem néked hogy élni fogok, mert rajtam nem. áll, de azt fogadom néked. hogy holtig valo háláadásal lészek. minden hozám valo jó akaratodért. Egrad el butsuzván. tölle. meg igéré. hogy minden nap eljöne hozája. Etelred pedig egész szabadságban lévén a miolta el távoztatta volt Etelgivát maga mellöl. minden féle rendeletlenségekre adá magát. a melyek nem illettenek. akirályi méltósághoz.

Etelgiva pedig magános. és szomoru életet élvén, magában siránkozot. ennek a királynak rendeletlenségin. Egrad fejdelem pedig látván. sok féle változo szeretetit., gondolá hogy még viszá fogna térni akirálynéhoz, és hogy mind addig volna reménség, valamég oly alhatatlanságal lenne másokhoz, Etelgivát is sok szor biztatá illyen reménségel, a ki is igen ohajtotta volna viszá térésit. de tsak hamar olyan hirt. halla. amelyböl egészen meg látá szerencsétlenségit. és reménséginek végit.

Normándia. leg közeleb lévén angliához. könnyü volt Ételrednek. meg hallani anormandiai hertzeg hugának szépségit. ez az álhatatlan fejdelem tsak a hirrire valo nézve is kezde hozája hajolni, mihent pedig annak képit meg hozatá. a szerelem fel gerjede benne; akor kezdé leg inkáb az Etelgivával valo házaságát meg utálni. és mint hogy gyermekei valának tölle. azért egészen. nem is lehetet meg válni tölle. amelyért olyan nagy haragban és bánatban volt. hogy a maga gyermekeire sem nézhetet

Ételred el üzé magátol, gyalázatosan minden szeretöit. a keserüségnek adá magát. és más vigasztalása nem volt, hanem a normandiai fejdelem aszonynak aképe. akár miként akarák is el titkolni Etelgiva elött, akirálynak illyen tsudálatos szerelmit, de azt meg tudá. és látván reménséginek végit, abban a nagy nemzettségü. és szépségü

(III. Mulattságos napok: 210)


Előző oldal | Következő oldal