egyikének. mind amásikának. elméjekben tsudalatos gondolatok forgának.
Ez a szép leány harmadik napján betegséginek a melyben igen nagy veszedelemben volt., fel tevé magában. hogy minek elötte meg halyon. akirálynak meg vallya szivének hozája valo hajlandoságát. a mely mint egy jutalomul lenne. a király hozája valo szeretetének.
A király is latván hogy semmi gyözedelmet nem vehetne rajta. ollyan formában, amint eleinte gondolta volt. fel tevé magában. hogy minden uton modon azon lesz. hogy szerencsés lehesen. de a midön Etelgivához mene., olyan roszul találá ötet. hogy Ételgiva nem viheté véghez szandékát. se a király meg nem mondhatá neki akarattyát, és azt a napot arra rendelvén. magokban. hogy meg mondgyák egy másnak sziveknek szándékát. ugyan. azt tsak a szomoruságban tölték el. és tsak éjfél tályban kezde Etelgiva sokal jobban lenni. azutan mind jobban kezdet lenni. és akor ismét fel tevé magában hogy titkát ki nem nyilatkoztattya Ételred pedig még annál inkáb meg erösödék szandékában. de nem akará senkinek is meg mondani. és azt vára hogy egészen meg gyogyullyon és akor nyilatkoztassa ki.
A király pedig meg engedé sokaknak az urak közül hogy elmehetnének az Ételgiva látogatására., és mindnyájan olyan nagy ditsérettet mondának felölle. hogy az uri aszonyok magok kérék a királyt. hogy az udvarhoz hozatná ötet, a mely kérés semi nehézségére nem lön akirálynak. mivel ugy, minden orában láthatná ötet. de minden mesterségét arra kelleték forditani. hogy Etelgiva arra rea ályon aki is eleiben tévé a következendö dolgokot; amaga méltoságanak meg sértésit, hogy mitsoda dolgokot nem fognak rolla. mondani. egy szoval. mindent elé monda. a mivel gondolhatá. hogy le verje a királyt szandékárol.
Ne gondollyad felelé néki akirály., hogy azert vigyelek udvarhoz, hogy ót a sok példára valo nézve, énnekem engedelmeseb légy. a
(III. Mulattságos napok: 191)