felöl., de azal, nemesi modra tudta másokban meg betsülni, és tisztelni a jó erkölcsöt. mikor kivántatot. emihent éléonorát meg látá azonal fel gyulada hozája valo nagy szeretete. de magát meg türköztetvén. mondá néki. meg botsás hogy eröszakosan hoztanak el házadtol. abban bizonyos lehetz. hogy a hozád valo tiszteletet. meg nem sértik, kérlek is azon hogy ne szomorkodgyál. szerencsétlenségeden. mivel minden tehettségemel azon leszek. hogy meg enyhittsem annak keserüségét.
Meg nem ijedtem az eseten. a mely rajtam történt felelé neki eleonora, nagy kegyeségel. és maga rea tartásal. és noha nem kelletet volna esnem illyen szerencsétlenségben. de ellene nem állok annak aki ezt igy rendelte., és reménlem. hogy azal atisztelettel lész egy nagy urnak leányához, mint a melyel tartozik minden betsületes ember. lenni az aszszonyi rendhez, ezekre a szokra kerm kezét nyutván néki bé vivé aházban. és ót hagyá beátrixal együt. és ki menvén. rendelést tett mindenekröl. de fö képpen mindeneknek meg tiltá ki nyilatkoztatni. hogy eleonora az ö hatalmában volna. akar menyit tudakoznák is öket., nem lön haszontalan ez a meg tiltás, mivel dom bernardo de valesco egy sereg lovasal. a szélyeken vigyázot, igen el álmélkodék ezen a szomoru hiren, nem gondolhatván azt. hogy az anglusok anyira el távozanak a tenger széllyitöl, azt meg engedte volt éléonorának hogy a kastélyában menyen. a mely mesze lévén atenger parttyátol. éppen nem gondolhatta hogy ót veszedelemben lehesen. igen nagy keserüségben is esék leányáért, de a dom fernand keserüségét ki nem mondhatni. mivel iffiu lévén. nem tartoztathatta ugy meg magát mint dom valesco. a ki noha nagy szivbéli szomoruságban volt is. de azon igyekezék hogy meg vigasztalhassa dom fernandot. olyan szokal. a melyek talám más idöben és más féle dologért. hasznosok lettek volna
El küldenek mind azon által levélel az ellenség flottájához, az anglus generalis nagy betsülettel vevé a dom valesco levelét. mindgyárt parancsolatot is ada ki, hogy fel keresnék éléonorát., de kerm mindennek eleit vette volt, és a szeretete minden nap nagyobodék, az ö titkát pedig anyira meg tartották, hogy ollyan hirt botsátván ki, hogy éléonora el veszet volna. a midön a valesco kastellyát fel verték, ez a hir kézröl kézre menvén, és senki az ellen semmit sem mondván, mindenek igaznak tarták. és dom valesco embere viszá tére ezel a szomoru hirel, de a mi itt leg méltób atsudálatra., a hogy, valesco bátor szivel vette a leánya el vitelének hirét. remélvén azt. hogy
(III. Mulattságos napok: 16)