királyhoz. mind belizahoz gyakran járt, azért dom sebastien. arra kéré. hogy tudná meg mind azt valami történt volna dom baltazárnál. a vicé királyné el jövetelétöl fogvást, és hogy mi képpen elnek egymásal. ezért nem volt szükséges hogy a sido ki mennyen házátol. mivel ha azt az egész város tudta. ö néki inkáb kelletet tudni. mivel gyakorolta. a vicé király udvarát. azert mindgyárt is elé beszéllé néki. hogy fogadta a vicé király dona elvirt, és hogy bánt véle, elé beszéllé fogságát, hogy mitsoda személlyeket tett melléje, azt sem felejté el. hogy a dajkáját is ki üzték. az udvarbol.
Dom sebastien mind ezeket irtozva halgatá. de mint hogy azt el vegezte volna magában. hogy semmit olyat nem tselekeszik a mi veszedelemre tehetné elvirt. azert meg tsendesedék. és kérdé a sidotol. hogy ha nem találhatnáé fel azt az aszonyt. akit udvartol ki üztenek. a sidó felelé. hogy a néki könyü volna. mivel az az aszszony nála kereset volt. szállást. de mint hogy a nem lehetet. égy üsmeröjihez ment lakni. dom sebástien erre mindgyárt kéré asidót, hogy estvé. hiná hozája azt az aszonyt, a sido mindgyárt el mene. és mondá eleonorának., hogy valamely nagy dolgot akarna néki mondani. azért kéri hogy jöne hozzája. éléonora reménlvén. hogy valamely vigasztalásra valot mondana néki, el mene véle., akit is a sido a dom sebastien házában vivé., dom sebastien mihent meg látá hozája futa. és meg ölelé. eleonora ezen el tsudálkozék magában, de fel fedvén orczáját. és reája vetvén szemeit ö is ölelgetni kezdé. és bövséges köny hullatásokot ejte örömében. ah! uram. mitsoda tsuda által veszem a menyböl ezt a váratlan vigasztalást, oh’ kedves éléonoram felelé dom sebastien. én neked igen keveset adhatok, söt még azért jöttem, hogy tölled várjam avigasztalást. eleonorának ezekre, esziben jutván az Elvir sok szerentsétlenségi. tsak köny hullatásival felele. a sidonak esze lévén gondolá hogy mind ezekben lehet valami titok el rejtve. és hogy dom sebastien valamely nagy okbol kiványa magát el rejteni, és talám. a vicé
(III. Mulattságos napok: 151)