senki se bé ne jöhessen. se ne halgathasson ezeket véghez vivén. elvir mellé térdepele.
A ki is mind ezeket látván nem tuda mit gondolni, és meg ijede magában. éppen nem is gondolkodot arrol hogy oly közel volna dom sebástienhez. eleonora térden lévén mellette mondá. aszonyom tudom hogy haragodban esem. de lehetetlen volt más képpen tselekednem. és meg kelleték álvárénak igérnem, hogy hozád hozom, az életiben jár az urának, szükséges hogy veled beszéllyen., és másnak meg nem mondhattya titkát tsak néked, én már a házamban bé hoztam., tsak a parantsolatodot várja.
Oh! Istenem. fel kiálta Elvir. álváré.! lisbonában vagyon álváré. de söt még a házam mellet el rejtve. esztelen eleonora mitsoda állapotra tész engemet.
Elvir erre nem mondhata többet. és a sok sirás a szovát meg állitá. a dajkája. látván. hogy nem aharag, hanem a keserüség okozná sirását. élvén az alkalmatoságal. eleiben. adá hogy mitsoda nagy kegyetlenség volna szembe nem lenni. véle, mivel semmitöl nem tarthatna, és hogy mindeneket ugy vit végben hogy senki arrol semmit nem tudhatna, egy szoval ollyan hathatos szokal beszéllé reá. hogy a keserves Elvir nem tudván mit tenni; mondá néki. segitts had kellyek fel az ágybol mivel az ágyban nem beszélhetek azal az emberel. de had jöjjön szaporán. és had menyen el szaporán. mond meg neki, hogy levelet nekem ne adgyon mert el nem veszem., ezt mondván. egy karos székben üle. és várá hogy eleonora hozája vigye a tsalárd álvárét.
Dom Sebastien. hasonlo nyughatatlanságban volt a ki is akertböl. az eleonora házában menvén. egy szot nem szolhatot. ugy tettzet eleonorának hogy nem egy élö embert. hanem egy halált viszen a házában. és azt sem tudta hogy mit tsinál. a midön az elvir házábán vivék,
A kit is nagy keserüségben látván. aszive azon meg esék. és a földre esvén. a térdeit meg ölelé. és a sok suhajtási miat. nem szolhata.
Dona Elvir pedig, aki egy keszkenöt tartot a szeme elött. azt gondolá hogy álváré. tiszteletböl. és szomoruságábol tselekedné aztot. mondá, álváré, a mitsoda állapotban látz. a beszél helyettem. mond meg azt annak a ki küldöt, hogy ha a meg vigasztalhattya ötet. de semmit
(III. Mulattságos napok: 130)