Tsötörtök.
Más nap ebéd után ki ki a szokot helyre gyülvén, a játékot el kezdék. a melyet a szép victoria veszté el a ki is mondá. éppen szerencsémre ma találtam egy historiára. a melyet jó hogy mindgyárt le irtam. és a zálagot valérius kezében adván. e szerént olvasá el historiáját
A DONA ELVIR DE ZUÁRÉ HISTORIÁJA
Minek utánna. az álbiai hertzeg a spanyol korona alá hodoltatta volna portugalliát. a második philep. azon volt. hogy ötet mind szeressék, mind tölle féllyenek a portugalliában lévö nagy familiák, a kiket már közöttök. leg hatalmasabnak gondolta lenni, és a kik igen nehezen adták magokot alája. némelyek azok közül. azért engedelmeskedének. mert nem lehetet más képpen. és némelyek. tsak az elö menetelért. ezek közöt leg nevezeteseb volt, dom baltazár de láma. ez az iffiu ur. mind szép termetü. mind vitéz lévén. az ö elei. minden jószágokot. a portugalliai királynak szolgálattyában költötték volt el.
Ennek az iffiu urnak szerencséje. nem egyezet meg az ö nagyra vágyó kivánságival. és örömel tekinté ezt a változást. a melyben gondolá hogy helyre hozhatná házát, hogy pedig azt el érhesse, mindeneket el követe. hogy a spanyol királynak. és a nagy uraknak kedvében lehessen. a mely buzgoságot. és hüseget mutata ehez a királyhoz. azért nagy betsületben esék az albiai hertzeg elött, a ki is oly jó emlékezetel volt felölle. a királynál. hogy eza fejdelem nagy tiszttségekben tevé. a melyekben hasznosan el járt.
Dom baltazár. mihent abban anagy uraságban látá magát., a melyet oly igen suhajtotta, mindgyárt azon gondolkodék. hogy szerencséjit állandová tehesse. valamely jó házaság által. mint hogy pedig tsak a nagyra vágyás uralkodot szivében. és hogy a szeretetnek semmi része nem volt az ö házaságra valo szándékjában. azért. elegendö idöt is ada arra magának., hogy olyat választhasson a ki bé tölthesse nagyra valo vágyásit.
(III. Mulattságos napok: 106)