nap látták azokot a fényes tsudákot, amelyek lesznek vala, a martyrok temetöjén, meg azokot a szent szokásit a keresztényeknek, és a meg gyözhetetlen erejét annak avallásnak, a melyet három száz esztendeig tarto kegyetlen üldözések. hová továb még jobban meg erösitették, de még másként is, a bálványozást, és a nevettséges theologiáit a poetáknak, anyira meg vetették vala már annak elötte a filosophusok, hogy nagyob része az okosoknak. azoknak semmi hitelt nem adot. és tsak amagok hasznokért oltalmazták a nép vallását, amint hogy azt könnyen el is hagyák, mihent láták, hogy a közönséges hatalom el hagyta, azért, sokan közüllök keresztényeké lének, mások vallás nélkül maradának. a szabados szokásért, vagy azért hogy nem akarák értelmeket ahitnek együgyüsége alá vetni, vagy azért, hogy feslet élettyeket, roszul kereset joszágokot el ne hadgyák. vagy szerentséjeket. rosz uton kereshessék.
A valoságos pogányságban. tsak két féle emberek maradának tehát meg, ugy mint, aközönséges, durva, és tudatlan nép. akit tsak a bé vett szokás igazgat. és aki tsak aláthato dolgot szemléli, azután. az ollyan különös elméjüek, akik haszontalan valo elme futtatásbol., akarták oltalmazni a bálványozást, arégiséghez valo tiszteletnek kedviért, vagy azért hogy némely filosophusok,. más féle értelemre magyarázák vala. a kí gondolt historiákot, valamint aplatonicusok. tselekesznek vala abban az idöben, távul lévén azö mestereknek plátonak, jó értelmetöl, ezek kivevék. azö tanitásábol, ami leg aláb valo volt, és azt esze elegyitvén apythagoraséval, és az egyíptum béliek titkos tudományival. mind ezekböl egy ollyan vallást tsináltanak, amelynek fundamentuma, boszorkányság volt, és ajó, vagy a gonosz lelkekhez valo tiszteletnek szine alat, jóvá hagytanak minden féle ördöngösségeket, illyen vala a juliánus apostata vallása, annak ágait le irja apuleus, plotinus, és porphyrius st aug, de Civ. VIII. C.11.12.18.
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 447)