szabadságban lehetne, és távulab lenne mind azoktol a kisértetektöl, a melyeket az emberek okozhatnák, ö kezde leg elöbször tanitványokot gyüjteni, maga mellé, akik együt éltenek, ezeket nem nevezék azután többé asceteseknek. hanem barátoknak, remetéknek, az ollyanokot Cenobitáknak nevezék, kik egy társaságban éltenek, és az ollyanokot anachorétáknak, akik a pusztaban maganoson éltenek, a Cenobiták mind az által, igen maganos életet éltenek, soha senkit amagok társokon kivül nem láttanak. más lakosoktol, egy nehány napi járo földre laktanak, anagy száraz fövenyes pusztában, a hová még tsak vizet is meszünen kelleték vinni, söt még atarsokot is tsak estvéken látták, egész nap a kalyibályokban dolgoztanak. egyedül, vagy ketten. ketten, de mindenkor nagy halgatásban, akalyibák pedig mesze valának egy mástol. mivel elegendö helyek volt abban a nagy pusztában.

szent Antal, szent hilarius szent pacomius, és a többi akik ezeket követték, nem kivántak semmi ujságot be venni., se a több jó rendeket meg szaporitani, hanem az evangyélium valoságos meg tartásának tráditioját akarták meg tartani, arégieb ascéteseknek példájokot akarták követni, valamint égyiptumba valának a szent marcus tanitványi, Cassiánus irása szerént, XVIII. inst.5.Col.5. akik alexandria mellet laktanak el zárkozva, ezek imádkoztanak, a szent irásrol elmélkedtenek, és tsak estve ettenek, az illyenek a jerusálemi elsö anyaszent egy házat akarák követni, az apostolokot, és aprophétákot, nem azt keresék. hogy tsudállyák az ö rend kivül valo élettyeket, hanem hogy ugy éllyenek mint igaz keresztények, hier. ad paulin. item ad rustic. ezt meg lehet látni a szent basilius regulájiban, a ki mindennek, tsak az évangyéliumi rend tartást jovallya, a köntösröl. példának okáért azt mondgya, hogy egy kereszténynek, tsak

(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 435)


Előző oldal | Következő oldal