azon. apogányok, hogy a szent könyveket el veszthessék, gondolván, hogy a leg bizonyosab módgya volna, a vallás el rontására, azért nagy szorgalmatoságal keresték mindenüt, és ahol valami keresztény könyvet kaphattak, mind el égették, de söt még a templomokban, és az olvasok házainál is fel keresték, st felic tibur. a keresztények az illyen kérdésekre igen meg tartották atitkot., senkit nem neveztenek. hanem tsak ezeket felelék, hogy az Isten öket meg tanyitotta, meg tartotta. és hogy a szent irásokot. a szivekben hordozák. akik pedig olyan nyomorultak valának. hogy a szent irásokot elö adták, a pásztorokot, vagy a hiveket el árulták, azokot traditoroknak az az áruloknak nevezték, azért, a martyrok, akinzáskor. egyebet nem mondottak., hanem az Istent ditsérték, irgalmaságát, és segittségét kérték.
21 Beszélgetés A tömlötzröl.
A vallatás után., akik álhatatosan meg maradának akereszténységben, a kinzásra küldék, de leg gyakortáb atömlötzben tették, hogy inkáb meg probállyák, és meg kinoztathassák, de sött még a tömlöczben valo letel is kin volt, mivel azokot, kik akristusrol vallást tettek, aleg büdöseb, és setéteb tömlötzben zárták, békoban tették kezeket, lábokot, némellyeket kalodában tették, némely kor bé hintették a tömlötzöt tserépel, vagy üveg darabokal., és azon sebesen, mezitelen fektették a földre, v.paulin. nat.4.st.felic. némelykor a sebeket rothadni hagyták, éhel, és szomjuságal ölték meg öket, martyr.16 apol. de st encratide, némelykor pedig,. mind a sebeket gyógyitatták, mind jó gondot viseltek reájok, azért hogy
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 354)