babonaságot le tsilapitván, egy darab ideig, azután ismét ujontában fel támada, nem tsak judaeában, ahonnet erede ez a gonoszság, hanem még romában is, repressaque in praesens exitiabilis superstitio, ahol minden féle otsmány vétkeket követnek, quo omnia undique atrocia, et pudenda Confluunt, Celebranturque.
17 Beszélgetés Hogy még miket mondottak a keresztényekröl.
Az okosok, és azok, kik meg visgálták egy kevesé a dolgot, találtak okot arra. hogy a keresztényeket utállyák, mivel azok az okosok., vagy görögök. vagy romaiak valának, akiknek szokások vala meg vetni a más féle nemzeteket, akiket barbarusoknak nevezték, de föképpen a sidokot, a kiket tsufolták, és babonázoknak tartották, egy sidó azt el hihetné, de én nem, mondá horatius valamely tsudárol, Credat judaeus, apella, non ego, horat. 1 sat. 5.in fi. ez igy lévén, amidön mondgyák vala nékiek, hogy volnának ollyan sidok, akik mint Isten fiát ugy imádnák egy olyan embert. akit fel akasztottak, és hogy aleg nagyob vetekedések atöb sidokal., abbol áll, hogy ha halála után ugyan azon ember, életben vagyoné. és hogy ha valoságos királyok volté az az ember, könnyen el lehet hinni, hogy mitsoda tsufos dolognak tettzet elöttök az illyen beszéd, azt jól látták, hogy az uj valláson lévö sidokot, atöb sidok utálták, és üldözték, annyira, hogy még nagy támadásokot is inditottak,
Azt is mondák nékik, hogy azok az uj valláson lévök, senem az okoskodásal, senem az ékesen szollásal, akarnak másokot el hitetni, hanem tsak arra intenek mindeneket., hogy hidgyék amit mondanak, és aztot meg bizonyittyák, nem szoval, hanem tsuda tételekel, azoknak pedig leg nagyob része tudatlan, és azok. tsak a sidok könyveit olvasák, ollyan
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 344)