olvasták, azt mondgya az irás, hogy álhatatosak valának az imádságban, és egyenlö akarattal mennek vala minden nap atemplomban. és gyülekeznek vala a salamon tornátzában, azt láttyuk, hogy szent péter, és szent János a templomban mennek vala az imádságnak kilentzedik oráján, azt el hihettyük. v.baron. an.34. p.250. hogy ök még akor meg tartották azokot az orakot a melyeket még mind mostanáig meg tarttya az anyaszent egy ház, az apostolok, és atöb hivek, külsö képpen ugy éltenek valamint más sidok. atörvénynek Cérémoniáit meg tartották, és áldozatokot tettek, ezeket mind addig gyakorolák valamég atemplomot el nem ronták, azért is hiják ezt a szent atyák, a synagogát, tisztességel valo eltemetésének, st.aug. ep.19.
Az imádság után, az irás a kenyérnek meg szegéséröl emlékezik. ezen pedig az ur vatsoráját kell érteni, mivel sok hellyeken vagyon illyen emlékezet az uj testámentumban. ezt a nagy titkot, nem a templomban szentelték, ahol elegyesen voltanak atöb sidokal, hanem ahivek házainál, és azután meg vendégelték egy mást, ez a szokás sokáig tarta a keresztények közöt. a melyet nevezték ágápnak, az az, felebaráti szeretetnek, az irás azt mondgya, hogy az illyen vendégség, örvendezésel, és együgyü szivel ment végben, ugyan is, mind gyermekek valának azok ahivek. az ö alázatosságok, tisztaságok, és hasznok nem keresése altal, ellene mondván avilági jóknak, és reménségeknek, nem vala okok, se a törödésre, se anyughatatlanságra, és tsak egyedül a mennyei reménségröl, és akristus országárol gondolkodtak, nem olvashattyuk tsudalkozás nélkül azt a keveset. amelyet az irás mond erröl az elsö anyaszent egy házrol. de azt ne tsudállyuk, hogy ha azok a hivek nagy kedvességben. és tiszteletben valának azok elött, kik öket látták, ez az anyaszent egy ház fent marada jérusálemben tsak nem negyven esztendeig. az apostolok gondviselések alat, fö képpen, szent jakab püspök alat, és mind addig valamég láták ahivek, hogy tsak hamar pusztulásra
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 306)