A kálvária hegyén utozó
Szarándoknak. ki a keresztnek uttyán akar járni.
Kedves olvasó. bujdosó és idegen lévén eföldön. a menyei hazát keresed. nem kétlem. akeresztnek uttya pedig. melyet elödben tészek. oda fog vezetni. és hogy valami képen el ne tevelyedgyél. kövessed akristus intésit., aki kalauz lévén, a fán uralkodot, arra utat nyitot lábaival. azt meg mutatta tanitásival., és meg festette vérivel, kövessed hát annak nyomdokát, aki elötted mégyen. és vegyed jó szivel annak szavait aki elötted megyen. és vegyed jó szivel annak szavait aki igy int. aki utánnam akar jöni, magának mondgyon ellene., visellye minden nap a maga keresztét. és kövessen engemet
Ihon erröl fóg beszélleni eza könyv, ez a mennyei út, mely az örök életre vezet. szent ebrulphus olvasván egy szer ezeket a szokot, és figyelmeteségel elmélkedvén. azokrol. gondolá hogy meg nem kellene. vetni ezt a tanácsot. mivel nem egy királyi ember, hanem Isten s’ ember adná ezt nékünk: erre valo nézve az udvart mindgyárt el hagyá. azal együt gazdagságát. és jó akaroit, és egy puszta helyre mene lakni, hogy ótt. a meg feszitetett kristusnak. valoságos tanitványa lehetne. szent silvester. a silvestriánusok fundátora kik a szent Benedek réguláit követik. hasonlo képen ezeket a szokot halván, a pusztában mene lakni. el hagyván avilágot.
Erre valo nézve, akristusnak, ezeket a szavait akarván bövebben ki terjeszteni. a kristus maga fog erröl beszélgetni dialogus formára storophilával. és az öttseivel. ebben pedig szent Agostont. szent Chrysostomust. és a nagy szent gergelyt követem. akik sok féle dolgokrol irtanak illyen formában. abizonyos hogy az illyen beszélgetéseket nagyob kedveségel lehet olvasni, mint sem az ollyan könyveket, a melyekben adolgok egy más után folyvást mennek
Azért is tselekedtem. hogy valamenyire kedvessé tehessem azt; a mi a keresztöl és a nyomoruságtol el idegenithet. és azért is hintettem
(III. A Keresztnek királyi uttya: 247)