az aszonyokon, és a gyermekeken kivül. a néptöl maradot darab kenyérel. hét kosár meg telék.
Mihent anépet el botsáttá. azonnal hajora üle. és dalmanuta részeire mene. a mely a genezarethi tonak nap keletire esik, gerása. és korozain közöt, magedán szélyin. a fariseusok, és a saduceusok hozája menének hogy kisérttsék, és vetekedvén ö véle, ujontában arra kérék. hogy mutatna valamely jelt. az áerben, de nem hogy kéréseket bé töltötte volna ezeknek ahihetetleneknek. a kik nem akarának hinni anyi sok tsudáknak. de a szemekre hányá. hogy tudgyák meg jövendölni. az áernek sok féle változásibol. a hideget. és a meleget, az esöt, és a jó idöt, de azt nem tudgyák meg külömböztetni ami igaz, se azt meg üsmérni anyi jelekböl. hogy a messiás el jövetelének boldog ideje el érkezet volna, az után nagyot fohászkodván. ismég azt felelé, amit annak elötte felelt volt. ez a meg romlot. és parázna nemzettség jelt kér. de más néki nem adatik a jonás proféta jelinél. az után el hagyván öket, által mene avizen atanitványival. akiknek mondá. meg lássátok. és ojátok magatokot. a farisaeusok, és a sadducéusok kovászátol. és a herodes kovászátol. az apostolok azt gondolák. hogy azért beszélne nékik akovászrol. mert el felejtették volt. kenyeret vinni magokal. és hogy tsak egy kenyerek volt a hajoban, erösen is meg feddé öket, az ö kitsiny hitekért. azért, hogy nem figyelmeznének jól arra a mit látnának az ö sziveknek vakságárol. mely nem engedi meg nékik hogy meg foghassák, és hasznokra fordithassák mind azt, a mit ö elöttök tselekeszik, és arrol. hogy olyan hamar el felejtették volna a mit láttanak. azután kérdé töllök. hogy hány kosárt töltöttek meg az ött kenyérböl. a melyekel. ött ezer embert meg elégitet, és a hétböl, a melyekel négy ezeret elégitet meg. az után elejekben adá. hogy az elméjeket. nem az olyan kenyére kellene forditani., amely tsak atestet táplállya, és nem tsak az ideig valo szükségekröl.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 671)