Isten Isaiás által. ez a nép tsak az ajakával tisztel engemet, de a szive, távul vagyon töllem. az után magához hivá a népet, és fel szoval mondá. halgasatok. engemet, és érttsétek meg a mit mondok néktek, nem a fertezteti meg az embert a mi a szájban mégyen, hanem a mi abbol származik. a fertezteti meg. erre hozája közelgetvén az apostolok. mondák. néki. hogy a farisaeusok ígen meg botránkoztanak. ezen a szavain. de ö felelé nékik, minden plántalás. a melyet nem az én atyám plántált. töböl ki szaggatatik. és hagyák el azokot a vakokot, akik más vakokot vezetnek. akikel ök is averemben esnek, az után különösön lévén, a tanitványi kérék hogy magyarázná meg nékik azt apélda beszédet. a ki is mondá nékik, nem értiteké azt, hogy a mi az emberben mégyen, az, az étel, a pedig ötet meg nem ferteztetheti, de a mi a szivböl származik. a meg fertezteti, ugy mint a rosz gondolatok. gyilkoságok, házaság törések, hamis bizonyságok. és közönségesen minden vétkek. ugyan ezek tészik valojában az embert tisztátalaná. és nem a, ha mosdatlan kézel eszik.
Jésus el mene az után, tyrus. és sidon részeire. eleiben mene egy pogány aszony. és nagy kiáltásal mondá. uram, dávidnak fia könyorüly rajtam. az én leányom nyomorultul gyötrettetik az ordögtöl, amelyre egy szót nem felele. az apostolok pedig kérik vala. hogy engedné kérésit. és had ne alkalmatlankodnék anyit. jésus felelé nékik., nem küldettem másokhoz. hanem az Izrael házának el veszet juhaihoz, ugy mint a sidokhoz,. de az aszony ezen a feleleten meg nem ütközék. söt még jobban meg bátorodék, eleiben menvén, alábaihoz borula. és imádá ötet mondván. uram segély meg engemet, a ki is mondá néki, várjad, had elégedgyenek. meg elsöben a fiak, mivel nem jó a fiaktol el venni a kenyeret. és az ebeknek vetni, az ugy vagyon uram.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 669)