egész tésztát, és jóvá tégye titkos erejével. az embernek, minden gondolatit, kivánságit, és tselekedetit.
A kristus el végezvén ezeket apélda beszédeket. atanitványival. názarethben mene. ahol fogantatot. és fel neveltetett volt. szokása szerént, egy szombat napon a synagogában mene, ahol fel kelvén hogy olvason, az Isaiás könyvét adák kezében, azt meg nyitván. arra aversre talála. ahol ez a proféta. a messiásrol tészen emlékezetet. mondván. hogy azurnak. lelke, meg szentelte, és el küldötte ötet, hogy a szegényeknek predikallaná az Évangyéliumot, a betegeket meg gyogyittaná, az Isten irgalmaságának idejét ki nyilatkoztatná, és ki hirdetné a boszu állásnak. napját. ezeket el olvasván akönyvét bé tévé, és viszá adá. az után le ülvén. meg magyarázá ezt a jövendölést, és meg bizonyittá hogy ez bé tölt volna személyében. mindennek. rajta volt aszeme a midön beszélle, és az ö kegyelemel tellyes szavai. ollyan tsudalkozásban hozák halgatóit, hogy egy mástol kezdék kérdezni, honnét jött ennek az anagy bölcsesége, nem ezé josephnek. az átsnak fia,? nem Mária é az annya,? az ö attyafiai, jakab, josef. simon. és judás, és ahugai. nem közöttünk laknaké.? hol vette hát mind azokot amiket hallunk tölle? azirás fel teszi. hogy nem tsak tsudálkozának ö rajta, hanem még meg is botránkozának, erre valo nézve üsmervén az ö gondolattyokot. mondá nékik. hogy egy proféta sem kellemetes amaga hazájában, meg bizonyittá két példábol nékik ezt azigazságot. elöször az Illyés példájábol, aki is az éhségnek idejében, nem a maga hazája béli özvegyekhez küldetet volt Istentöl, hanem egy idegen özvegy aszszonyhoz, hogy attol vegyen szükségire valo segittséget, a másikát, az Elizéus példájábol. aki is egy idegen urat gyogyitta meg a bél pokloságbol, mind azon által, menyi sok hazája béli bél poklosok. valának, a kik nem kérék arra hogy meg gyógyittsa öket, ezeken az igazságokon meg boszszonkodának mindnyájan, kik a synagogában valának, és nagy haragal fel kelvén. ahegy tetejére vivék ötet, hogy onnét a mélységben le vetnék, de mínt hogy abban az idöben,
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 659)