de azokot mind eltörte, szagatta. és olyankor az ördög a puszta helyekre vitte. ahol senki nem tehetet néki semmit. mihent pedíg a kristust meg látta. hozája futamodék atársával együt, és az ördög szolván ki belölle, árra kére az Isten fiát hogy ne gyötörné ötet, és ne küldené ki abbol az emberböl. mind azon által akristus parantsolá az ördögnek hogy hagyná el azt az embert. és azt is kérdé tölle. hogy mi volna neve. aki felelé hogy legio neve. mivel sokan voltanak abban a nyomorult emberben és mint hogy az ö leg nagyob gyötrelmek az, a midön az emberekel gonoszul nem bánhatnak, arra kérék akristust. hogy a mélységben ne küldgye öket, hanem azt engedné meg nekik hogy mehessenek a disznokban., ót pedig közel a hegy körül. egy tsorda disznot legeltettek. meg engedvén azt nékik Jesus. hogy a disznokban mehessenek. azal. arra tanyitot 1. hogy minden jovainkal ugy bánhatik valamint néki tettzik, mivel mindeneket tölle vettünk. 2. hogy a gonosz lélek, tsak anyiban tselekedhetik valamit rajtunk, és a mi javainkon., amenyiben az Isten azt meg engedi néki. 3. hogy mitsoda gyülölségel. és dühöségel vagyon az ördög az emberekhez. a kiket nyomorgatni, akarná szüntelen. vagy magokot. vagy jovakot., hogy ha az Isten meg nem határozná az ö kegyetlenségit, azt könnyen meg láthatni a példábol mely történék adisznokon. mivel mihent meg engedé akristus hogy azokban menyenek., a disznok ató felé futának. és abban ugrának, mint egy két ezerig valo el vesze. apásztorok. siettségel menének hirt adni avárosokban. és akörül valo falukban, és igen sokan gyülekezének oda ahol akristus vala. hogy meg láthasák magok. amit mondottak volt nékik. meg is láták az ördöngös embert, meg gyogyulva. köntösösen. helyre jött elmével. és nagy tsendeségben., mind ezeket hogy meg tudák mint ment volna véghez. azoktol. kik
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 634)