az ur hivén a kristus szavának, el mene, és a szolgai eleiben menvén, mondák néki hogy a fia meg gyogyult volna. tudakozodni kezdék töllök, hogy mitsoda orában kezdet jobban lenni, mondák néki. hogy annak elötte valo napon. egy orakor dél után, ahideg el hagyta volt. ugyan azon az orában. amelyben. akristus mondotta volt néki, ate fiad meg gyogyult. és a tsuda meg téritte ötet. azegész háza népével, és hit akristusban.
Galilaeának a nap kelet valo részin. egy nagy tó vagyon. a melyet az évangyélium tengernek nevezi. a sidok mondása szerént. és a melyet némelykor galilaéa tengerének nevezi, azért hogy abban a tartományban vagyon, és némelykor genezáreth, vagy tiberiádes tengerinek. azért hogy aváros aki ezt a ket nevet viselte. a tó parttyán volt. egy nap a kristus ezen tó mellet járván, látá hogy két halász, a hálojokot a vizben vetnék, az egyike simon volt, a másik az attyafia andrás. a ki is el hagyta volt szent jánost, és akristushoz ment volt. simont is hozája vitte volt. de ezek. abban. az idöben, nem állottak volt tellyeségel. akristus mellé. hanem házokhoz viszá térvén, ahalászi mesterségeket követték. tsak oda nem mesze ahol ezek halásztanak. más két atyafiak valának, jakab. és jános, a zebedéus fiai, ezek az attyokal. együt a hálojokot fóldozák vala, ezek mind a négyen. galiléában lévö bethsáida városábol valok valának. a mely város ató parton feküt. akristus mind a négyet magához hivá. és mindent elhagyata vélek, de azt ahivást hihetö hogy azal atsudával erösité meg, a melyet eszerént irja le szent lukáts. a kristus a genezaret tava mellet lévén. a sok nép reája todula, hogy az igéjét halhassa, ót közel két hajot láta. a melyekböl ki szálottak volt ahalászok. hogy a hálojokot meg mosák. akristus bé mene az egyik hajoban. a mely simoné vala. és kevesé aparttol el távozván, a hajoban le üle, és onnét tanittya vala a népet. azt hogy el végezé. mondá simonnak. hogy menne a hajoval a mélyire aviznek., és vetné meg háloját. simon mondá néki, mester.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 629)