akarván néki mutatni hogy Isten elöt nem lévén semmi lehetetlen, véghez viszi benne. minden hatoságának. ezt anagy tsudáját, az után tudtára adá néki hogy mitörtént légyen az ö rokonával. Ersébethel. aki is anyi sok idökig tarto maktalansága után. már hat holnapi terhes. ezeket halván a szent szüz. észre vévé hogy anya lévén, szüzeségit el nem vesztené. alázatoságal. engedelmeskedék az Isten parantsolattyának. és mondá az angyalnak, imé az urnak szolgáloja, legyen nékem ate mondásod szerént., az angyal el menvén tölle. a szent lélek réája szálla véghez vivé benne a nagy titkot. a melyhez készitette volt ötet. annak elötte sokal. néki adot bövséges malasztival. a szent szüz. mehében fogadá. az Isten fiát, a szent háromságnak második személyét, ki meg testesüle, az az. hogy emberé lett. testet, és lelket vévén magának valamint mi. ennek a tiszta és alázatos szüznek méhében
Maria meg tudván az ö rokonának terhben valo letit, nagy siettségel mene látogatására. oda érkezvén. mindgyárt köszönté arokonát. Ersébeth pedig, mihent meg hallá a szavát, azonal érzé, hogy a magzattya. örömében röpöse méhében. és bé telvén szent lélekel. fel kiálta áldot vagy az aszonyi állatok közöt. és áldot ate méhednek gyümölcse, honnét vagyon enékem. hogy az én uramnak anya jöjjön hozám, az után meg mondá a szent szüznek. mint röpösöt méhében a magzattya. és ismét mondá. boldog vagy hogy hittél. mert valamiket meg mondatot néked az ur. azok mind bé tellyesednek. A szent szüznek szive, ezekért aditséretekért fel nem fuvalkodék. meg üsmérte az Istentöl vett malasztakot, ugyan az ö ditsöségire is akarta azokot forditani, és nem hogy hitének tulajdonittotta. volna mind azt. a minek benne bé kelleték tellyesedni, hanem azt tisztán. ateremptö irgalmaságának tulajdonittá. mondván, magasztallya az én lelkem az urat, és az én lelkem örvendezen. az én meg váltó Istenemben. mert meg tekintette alázatoságát szolgálojának, amidön az Istennek ugy tettzik, aleg kiseb teremptet
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 606)