tanittya az Isten az egész emberi nemzetet, elöször meg mutattya azt, hogy tellyeségel bé töltötte igéretit, nagy bövségel, meg adván az izraélitáknak mind azokot ajókót, amelyeket meg igérte volt az attyoknak., ugy hogy senki ne kételkedgyék azután abban, hogy meg ne jutalmaztassa mind azokat kik ötet szolgállyák, és parantsolatiban járnak, az illyen bizonyság szükséges vala az embereknek, kik tsak aláthato dolgokot tekéntik, azért, hogy annak idejében, mind a láthatatlan jókót, mind a más életben valo meg jutalmaztatást hidgyék, de mind azon által, az Isten bé töltvén nagy bövségel az izraélitákot, mind azokal ajokal, amelyek ez életet boldoggá tehetik, ada az embereknek arra mind módót, mind értelmet. hogy a világi jokot meg üsmérhessék, és azoknál a fellyeb valo jokra emellyék reménségeket, mert ugyan is kitsoda az? aki ezéltben aboldogságot remelhesse el érni, ha maga salamon boldog nem volt, ki kételkedhetik abban hogy tsak hejában valoság ne légyen, evilági boldogság, a midön ö maga aztot annak vallya. lenni, másodszor, ez a példa meg mutattya, hogy a világi jók, nem tsak mulandók, de még veszedelmesek, azok a szivet bé nem töltthetik, de söt még meg ronthattyák, mitsoda okból tarthatnok mi azt magunk felöl, hogy mi jobra forditanok azokot ajókót, az Isten kedves népenél, akit ugy tettzik, hogy inkáb illette az illyen jó, mivel anéki meg is vala igérve, mitsoda vak meröség volna azt magunkal el hitetni. hogy mi nagyob meg türtöztetéssel volnánk agyönyörüségekben abölcs salamonnál,? aki is annyira el merüle az aszszonyokhoz valo szeretetben, hogy ezerig valo aszszonyokot tarta. az Isten törvénye ellen, a mely szeretet abálványozásban ejté ötet, anép pedig követé rosz példáját, ugyan azon idötöl fogvást, az izraeliták szokási, meg kezdének romlani.
De söt még az Izrael országának, a juda országátol valo el szakadása. is sok roszat okoza, noha, sokal nagyob veszedelemben vala. az izrael országa, ahol uralkodék
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 262)