estenek, azért is mondgya az irás amidön rendeletlenségeket meg akarja mutatni, hogy abban az idöben izraelnek nem lévén királlya, ki ki azt mivelte. amit akart. az ollyan rendeletlenség. meg gyengitté, és az ellenség igája alá veté öket, mind addig, valamég az Istenhez nem fordulának, ollyankor meg szabaditót küld vala nékik, illyen állapotban valának abirák idejében, némelykor bálványozásban esvén, az ellenségek rabságát is azért elnem kerülték, abálványozást el hagyván, arabságbol is meg szabaditattak. végtére, jobban szereték urat választani magoknak, mint sem a szabadságban maradni. meg tartván az Isten törvényét.
Az ö szabadságok amaga határjában lévén, abban állot, hogy el követhették mind azt, valamit atörvény nem tiltott, nékik, és tsak annak parantsolattyát tartoztak végben vinni, nem lévén senkinek is másnak hatalma alá vettetve, atselédes gazdáknak pedig nagy hatalmok vala agyermekeken, és arab tselédeken,, a sidok közöt, sokan valának ollyanok, kik mások rabságában eshettek, atörvény szerént, abban pedig két okbol eshettek, aszegénység arra vihette öket hogy magokat el adgyák, vagy pedig alopásért, aki meg nem fizetthette alopot marhát, de ugy tettzik, hogy ez a törvény még más adoságokra is tzélóz, mivel Élizéus azért szaporittá meg az özvegy aszszony olaját, hogy meg fizetvén adoságát. meg menthesse gyermekeit arabságtol, avalo hogy a sidó rabok fel szabadulhattak hat esztendö mulva, ugy mint aszombati esztendöben., a ki pedig nem akart élni ezel a szabadságal, ötven esztendö mulva, ajubiléumkor fel szabadult., és agyermekeit szabadságban tette, meg is vala anékik hagyva. hogy arabjokal jól bányanak, és inkáb idegen rabokot tarttsanak, mint sem haza fiait, a soltárbol ki tettzik, mitsoda figyelmetességel valának arabok az urokhoz, valamint aszolga szemei vannak az ura kezein, ugy ami szemeink az uron. az az, hogy gyakorta tsak intésel parantsoltak
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 247)