áldoztak, azután üsmerettséget tettek egy másal, a szerelem is odaelegyedvén atörvény ellen valo házaság lett avége, eszerént szinlé bé magát közikbe abálványozás, amelyet rend szerént, az aszszony, és a vendégség okozta, még mojses idejében láttyuk azt. hogy a mádiániták leányai, az izraélitákot, atisztátalanságra ingerlék, salamont, az idegen aszszonyok veszték el.
Lehet az is, hogy igen keménynek gondolák lenni az Isten törvényét, mivel nem vala nékik szabad másut áldozni, hanem tsak egy helyt, ót is az aaron familiájábol valo papok által, és esztendö által. tsak három nagy innepek vala, ugy mint, husvét, pünkösd, és a sátoros innep, epedig nem vala elegendö egy ollyan népnek, aki nagy bövségben élt, és ollyan tartományban. amely vigasságra indittya vala öket, azok pediglen kik a falukon agazdaságot üzték, nem gyülekezhetének egyébkor esze, hanem tsak innep napokon. azért, vagy az idegenek innepeire kelleték menni, vagy új innepeket kelleték nékik fel találni, nem de mi is keresztények, kik oly lelkieknek tarttyuk magunkot, amint hogy azoknak is kellene lennünk, ha valoságos keresztények volnánk, nem betsüllyüké gyakorta nagyobra atesti jokot, az örökös jóknak reménségénél,? és nem igyekezünké azon, hogy meg egyeztethessük az évangyéliumal bizonyos mulattságokot, a melyeket arégiek, azal ellenkezöknek tartották, és amelyek ellen, ami pásztoraink, szüntelen prédikálnak, avalo hogy utállyuk abálványozást, de azis valo hogy bálványozokot nem látunk, és már töb ezer esztendönél, hogy a bálványozás közüllünk ki veszet, nem kell tehát azt tartani, hogy az izraéliták ostobábak lettek volna atöb népeknél. azért hogy az Istentöl vett sokszori kegyelemért, abálványozást tellyeségel el nem hagyák, de azt is meg kell gondolnunk. hogy igen mélyen kelleték lenni bennek. az eredendö vétek sebének, mint hogy, annyi sok szent oktatások., és tsuda tételek fellyeb
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 245)