Az illyenen ütköznek meg az ollyanok., kik arégi dolgokat nem tudgyák, és akik tsak ami szokásinkot tarttyák jonak, amidön adolgosokrol, munkásokrol, és apasztorokrol beszélnek nékiek, azt gondollyák hogy azok ostoba paraszt emberek voltanak, kik nyomoruságban. és szegénységben éltenek, azt pedig meg nem gondollyák. hogy közönségesen azért nyomorultak ami paraszt embereink. hogy atöbb embereknek szolgai. és mint egy rabjai. kik nem tsak magoknak munkálodnak, hanem még mind azoknak kik fellyeb valo renden vannak, aparaszt ember táplállya avárosit, abirákot, anemes embereket. és az egyháziakot, akár hogy forgassuk, akár a földi gyümölcsöt tegyük pénzé, akár apénzt adgyunk. ki a földi gyümölcsért, de tsak a föld termésére kell szorulnunk, még is atöb rendek közöt. leg aláb valonak tarttyuk azokot, akik a földet mivelik, és sokan egy városi embert. aki mind haszontalan. mind mindenre alkalmatlan. nagyobra betsüllik azért, hogy sok pénze lévén, kényes, és gond nélkül valo életet éll.
De gondollyunk el egy ollyan országot, amelyben arendek közöt. nintsen ollyan nagy külömbség, ahol anemesi élet. nem abbol áll. hogy semmit ne munkálodgyanak, hanem hogy szorgalmatosságal meg tarttsák. aszabadságot, az az, hogy tsak atörvény alat legyenek, amagokébol éllyenek, mástol ne fügjenek, és inkáb kevésel meg elégedgyenek., hogy sem mint rosz modal, vagy hizelkedés által. gazdagullyanak meg, amely országban meg vetik ahenyélést, és tudgyák mi szükséges az élethez, és ahol nagyobra betsüllik az egésséget, és az eröt, agyönyörüségnél; az ollyan országban tehát sokal betsületeseb aföldet mivelni, vagy ajuhokot örizni. mint sem az egész életet ajátékban. és a sétalásban tölteni, nem kell azért. aplato respublikájában menni. hogy illyen
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 184)