életet élt, nagy bövségben, a szükség felet valot nem kereste, a munkában foglalatoskodot. nyughatatlanság, és nagyra vágyodás nélkül, visgállyuk meg már mostanában. az Isten népének második rendét. tudni illik, az Izraéliták. egyiptumbol valo kimeneteleknek idejétöl fogvást. ababiloniában lévö fogságokig. a mely idö több kilentz száz esztendönél.
5 Rész Az Izraélitákrol. és az ö nemességekröl.
Eza nép már ebben az idöben igen feles vala, mind azon által. nem hitták más néven. hanem Izrael fiainak. mivel meg akor tsak egy familia volt., eszerént is nevezték az édom fiait, a moáb fiait, a mint is hogy ezek anépek nem valának még meg elegyedve, és mindenik tudta amaga eredetét., és ditsöségesnek tartotta meg tartani anevét annak. akitöl szármázot, ettöl vagyon hihetö, hogy a régiek, a gyermek név alat. az égész nemzetet értették, homérus sok helyt mondgya. a görögök gyermekei, és atrojai gyermekek, a sidoknál, abéliál gyermekei., agonoszok, az ádam gyermekei, az egész emberi nemzet, sőtt még az évangyéliumban is sok helyt vagyon, a világnak gyermekei, avilágosságnak és asetettségnek gyermekei.
Az Izraéliták. tizen két nemzettségre valának osztva, az izmaéliták, és a persák hasonlo képpen. tizen két nemzettségre osztattak, aromai nép eleinte mindgyárt, három, vagy négy nemzettségre osztaték. de idövel harmintz ötre szaporodék, ezek a romai nemzettségek sok féle esze gyült nemzettségekböl állottak, de az izraélitaknál természet szerént valo külömbség volt közöttök, és tizen két familia vala, amely tizenket egy testvér atyafitol származot., szorgalmatos gondot viseltek a genelogyiájokra, és egész elejeket fel tudták
(VI. Az Izraéliták Szokásárol: 180)