jókót. jo erkölcsökért, az gonoszokot azert hogy jok legyenek. az elsöknek kivánnyad abban meg maradásokot. az utolsoknak. meg téréseket. az vétket gyülölni kel., mert embernek munkája. de az embert szeretni kel. mert Isten munkája
2. Nem elég jot kivánni valakinek, ha véle jót nem tész mikor lehet. légy gyors az felebarátodal jol tenni, mikor lehet, három féle képen tehetz pedig jót véle, az mi az ö testit, becsületit, és lelkit illeti.
Az mi az elsöt tekinti, segits másokot szükségekben, tehettséged szerént, és az mint az alkalmatoság hoza, adgy örömest az szegényeknek, oh mely szép erkölcs egy iffiuban, az szegényeken valo szánakodás, mely bóldog az, az ki maga felöl el mondhattya jóbal, hogy gyermekségitöl fogva nöt véle az irgalmaság * mivel egész bövségel várhattya magára az Isten áldását. és még halála oráján is hasznát érzi, valamint az irás mondgya. * .
Az mi pedig becsületit illeti, arra vigyáznod kel. az mennyiben lehet. tölled. meg nem engedvén hogy ötet szollyák, valamely roszat kölcsenek felölle, hogy ollyanal vádollyák az mely nem igaz. fogjad párttyát, ha valamely rosz cselekedete ki nyilatkoztatot, menttsed ötet, és légy azon hogy arrol ne beszéllyenek. az ki arrol beszél inttsed meg. hogy vigyázon felebaráttyának becsületire
Az mi az lelkét és az üdveségit illeti, mint hogy ennél nagyob jó nincsen, szükséges minden tehettségedel abban szolgálni néki. imádkozál érette, igyekezél ötet el vonni valamely rosz erkölcstöl, vagy alkalmatoságtol. intvén ötet szépen, vagy magad, vagy mások által, az maga hivatallyára. mind ezeket leg inkáb kövesed az magad jó akaroival. társaidal, cselédidel, és az kikel leg gyakraban vagy, mert ez, az igazán valo felebaráti szeretet. midön az üdveségit keresed néki.
Még egy harmadig dolog vagyon hátra, az ki az felebaráti szeretethez tartozik, az hogy csendesen szenvedgyed fogyatkozásit, és mentvén ötet vétkeiben, anyiban, az
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 592)