VIII. Intés Hogy idején szoktasa magát arra. hogy ne szégyenellye a jó erkölcsöket, és azoknak tselekedetit követni.
A midön a fellyeb meg mondot akadályokot meg gyözöd, lészen még egy hátra, mely az a nyomorult szégyen., a mely gyakorta jó erkölcs, a világ anyira meg romlot hogy a jó erkölcsöt szégyenlik. és azért meg pirulnak, fö képen az ifiak közöt, azért is intelek arra. hogy szoktasad magadot még eleinte meg gyösni ezt a szégyent, mely nagy akadálya az üdveségnek. utálatos dolog Isten elött. meg pirulni az ö szolgálattyáért, nem is fogja szolgainak tartani az olyanokot a kik meg pirulnak. parantsolatit követni.
Minden tehettségedel ellene kel állani fiam ennek a szégyenek, eleinte enehéz, de még eleinte adgyad magadot arra, hogy ajót ditsérjed, a roszat gyalázad, és szabadosan kövesed az Istenes embernek tselekedetit, azt pediglen, se azért ne tselekedgyed. hogy az embereknek tessél. se attol elne vonnyad magadot töllök valo féltedben. a jó tselekedetben arra nem kel vigyázni hogy a világ mit mond, vagy mit gondol arol., tsak az Istent kel tekinteni, aki azt parantsolya, és a keresztyéni köteleséget., a ki néki engedelmeségel tartozik.
IX Intés Hogy az allando, és a valoságos jó erkolcsre adgya magát és nem a szines. és tsalandó áitatoságra
Találni fogsz még fiam a világban egy nagy veszedelmet: a melyben Istenesen akarván élni, magadot meg tsalhatnád. az áitatoságnak választásában, el hagyván az állandó, és a valoságos jó erkölcsöt, a tsalando és szines áitatoságért., a mely gyakortáb veszedelmeseb. a nyilván valo feslettségnél, a mely közönséges minden rendü embereknél., söt még az egyháziaknál. és a szerzeteseknél is.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 363)