Tarttsad jól eszedben. mind ezeket, és azt tud meg, hogy ha az ördög meg nem öli. abban az orában azokot, a kik a házasag szenttségivel viszá élnek, keres ö abban más modot hogy az Istentöl vett hatalmát ö rajtok el kövesse, a melynek erejit láttyuk a rosz házaságokban. akik abban nem akarnak esni. el is kerüllyék annak okát, és tsak tiszta szeretet legyen szivekben., hogy ezeket valoságal. el mondhasák az Istennek. az ifiu Tobiasal. Te tudod uram. hogy nem a gyönyörüségnek szeretetiért veszek feleséget; hanem azért hogy maradékim legyenek, a kikben örökké ditsértesék neved.
Harmadszor. jó szándékod lévén. hogy pediglen olyan nagy dologrol jól végezhes. illendö modokal kel élni, aleg elsö. és a leg szükségeseb a, hogy az Istent kérjed. mivel a jó házaság Isten ajándéka, és leg nagyob kegyelme azokon a kik erre a rendre adgyák magokot. ezekhez adván azt is. hogy nintsen semmi nehezeb mint egy személynek meg üsmérni. elméjit és természetit, és tsak az Istennek különös segittségivel kerülhetik azt el hogy meg ne tsalatkozanak, és azt a segittséget kérni kel. szükséges az is. hogy az imádságal együt. minden tiszteséges modal élyenek, hogy jól meg üsmérhesék a személynek elméjit, és üsmerjék meg minek elötte szeresék. ne hogy valamely roszhoz. kötelezék magokot
Negyedszer. a midön már ennek a nagy dolognak a kezdetin vagy, vigyáz hogy el kerüllyed a fellyeb emlitet fogyatkozásokot, a melyeket követik a házaságnak idejében. és mint hogy ez olyan szenttség. a melyet a kegyelemben kel fel venni, azért a gyonáshoz, és a Communiohoz kel készülni, avalo hogy rend szerént ezt végben viszik, de az is valo. hogy ennél roszabul tett gyonást nem tesznek egész életekben., mert gyakorta készület nélkül. az elméjek helyin nintsen. se Istenröl, se az üdveségröl nem gondolkodik, hanem a köntösröl, hejában valoságrol. a pompárol, nem is szóllok az olyanokrol. a kik sietve gyonnak meg. minden magok visgálása nélkül. töredelmeség nélkül. nem is gondolkodván a magok meg jóbbitásárol., ugyan ezért is szenttség törésben esnek a gyonásban. és meg másban.,
(IV. Az Ifjak Kalauza: 346)