a melyet az Isten adta volt. beled hogy a jó erkölcsre vigyen a hivatalban, a melyre fogod még magadot adni.
Azt mondhatná valaki néked. hogy siettségel. kel végben vinni az Isten sugarlásit. és ha sokára halogattyák végben vitelét, el veszthetik valamint szent Ambrus mondgya hogy a léleknek kegyelmit gyorsan kel követni,
Erre azt felelem hogy az ugy vagyon, a midön elegendö képen. meg üsmérik hogy a sugarlás Istentöl vagyon. de minek elötte azt meg üsmérhesék. nem tsak roszul nem tselekeszik el halasztani, de még el is kel halasztani fö képen az ilyen nagy dolgokban. mert hogy azt meg üsmérhesék, arra alkalmas idöt kel venni. a melyben mindent meg lehesen visgálni. egy szoval. a szerént tselekedni a mint itt mondgyuk, azal meg nem sértik az Isten kegyelméhez valo hüséget. de söt még hüségel követik a szent léleknek magának tanitását. a ki is azt parantsollya nékünk, hogy ne higyünk minden léleknek, hanem probályuk meg a belsö indulatokot, hogy meg tudhasuk, ha Istentöl jöneké. azal a hivatalt el nem vesztik, hanem azon igyekeznek. hogy az igazságot elegendö jelekböl meg üsmérhesék. azért hogy ahoz eröseben ragaszkodhassanak. és nagyob hüségel vihesék végben.
Hogy pediglen ezen mondásimot veled el hitetthesem. ha szinte azokban valamely ellenzést találnál is. még ehez egy különös articulust teszek.
III Articulus. Hogy arra idöt kel venni. hogy meg lehesen. üsmérni ha valaki hivatalosé a szerzetes rendre.
Hogy ha az Isten nékünk mindenkor bizonyos jeleit adná sugarlásának, a midön nagy dolgokhoz fogunk, a bizonyos hogy nem kellene idöt venni, se annak végezésére, se végben vitelere, de mint hogy rend szerént. ö néki nem tettzik eszerent; tselekedni, és hogy még maga int arra az apostol által. hogy ne higyünk minden féle lelkeknek. hanem probályuk meg.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 320)