és roszul vinné végben szándékit. vétkeinek büntetésiért.
A királyok historiája rettentö példát ád elönkben, Saul királynak személyében. ez a király sok engedetlenségiért, és hálá adatlanságiért. az Isten haragjában lévén. ugy történék egykor. hogy nagy szorongatásban lévén. az ellenségi korül fogván ötet, nagy veszedelemben volt. mind maga mind tábora, nem tudván mi tanátsot adni magának, a papokhoz. és a profétákhoz külde, hogy tudnák az Isten akarattyát. és nekié mit kelletnék tselekedni. De az Isten haragban lévén ellene., semmit nem felele. és semmit ki nem nyilatkoztata se a papoknak, se a profétáknak, mondgya az irás. Ez a nyomorult fejdelem, látván hogy az Isten el hagyta volna. kéttségben esvén egy varásló aszonyhoz mene, akit arra kéré. hogy mutatná meg néki. a Samuel lelkét. aki is annak elötte egy kevésel holt volt meg, aki néki attya. és gond viselöje helyet volt, boldog is lett volna, ha mindenkor követte volna tanátsát ennek az Isten emberének, az Isten meg engedé hogy a Samuel lelke néki meg jelennyék, és veszedelmét tölle meg halya. Mit kérdesz engem. holot az ur eltávozot tölled. és ellenközödhöz ment. mert ugy tselekeszik veled az Ur, a mint szollot az én kezem által, mert nem engedtél az ur szavának, az okáért amit szenvedsz. az ur tselekedte ma veled, holnap pedig te, és ate fiaid velem lesztek. a mint ebéis tellyesedék.
oh ! rettentö példa.! mely meg mutattya. azt az igazságot. a melyröl szollunk. hogy az Isten el hagya az embereket szükségekben., az elöbbeni vétkeinek büntetésiért. oh Istenem. bár olyan ritka volna ez a példa. a mitsoda rettentö. és ne ujulna meg minden nap anyi ifiakban., akiket az Isten el hagya a rendek választásának nagy dolgában. az ö ifiuságoknak vétkeiért, mert ugyanis mitsoda más oknak tulajdonithattyuk azt, a mit mindennap láttyuk hogy történik sok számu ifiakal., a kik közül némelyek ollyan
(IV. Az Ifjak Kalauza: 286)