mert az embereknek nintsen egyenlö hajlandoságok. se egyenlö természetek, sebennek nintsen egyenlö. kegyelme Istennek,
A második a. hogy az Isten külömb külömb féle hivatalokot. és rendeket állitván fel az embereknek. azokot, az ö bölcsesége külömb féle képen is osztogattya el nékik, rendelvén némelyeket egy hivatalra, és másokot másra. valamint egy tselédes gazda. a ki el osztya a tselédi közöt a haznál lévö liivatalokot. a mint azt leg helyesebnek láttya, ugyan ezért is ád az embereknek külömbözö hajlandoságokot. külömbözö elmét, és testi eröt, külömbözö képen osztogattya is nékik kegyelmit, a külömbözö rendeknek szükségi szerént, a melyekre hija öket.
Meg mutattya világosan ez a két igazság hogy mitsoda szükséges mindennek jól meg választani hivatallyát és rendét., mert ha minden hivatal nem jó mindennek, minden tartozik tehát azt jól meg választani. hogy olyan rendben ne esék. a mely véle ellenkeznék. És hogy ha az Isten az embereket egy rendre inkéb hija mint a másikára. ebböl következik hogy nagy figyelmeteségel kel ahoz fogni., hogy azt lehesen választani a melyik inkáb meg egyezik az Isten akarattyával. és melyre. töb ajándékot adot.
Ez a választás olyan nagy dolog., hogy az embernek java azon áll, mind ez élet, mind a más élet iránt, légy figyelmetes fiam. hogy meg láthasad a nyomoruságokot, a melyekben veti az embereket az élet rendinek rosz választása. amelyekben fog tegedet is vetni, ha arra jól nem vigyász.
Elöször, a mi ez életet illeti, mitsoda jót, és hasznot várhat az olyan. aki olyan rendben ment. a melyet roszul választotta. és a melyre nem alkalmatos, ennél nem lehet nyomorultab állapot. a keserüség a melyben magát láttya lenni a hajlandosága ellen valo választásért, anehézség a melyet szenved hivatallyának végben viteliért, szüntelen
(IV. Az Ifjak Kalauza: 280)