meg azt. hogy mi vagy magadban., és meg látod hogy igen sok alázatoságra valót találsz ót. ugyan erre is tanit szent Bernárd ezekben a szép versekben.
Forma, favor populi, fervor juvenilis opusque, Subripuere tibi noscere quid sit homo. Unde superbit homo, Cujus Conceptio Culpa. Nasci poena. labor vita, necesse mori, post hominem vermis., post vermem foetor et horor. sic in non hominem, vertitur omnis homo.
Ez azt teszi, hogy ha az ember jol meg visgállya magát, elég oka vagyon arra. hogy meg aláza kevélységit. meg fogja üsmérni, hogy fogantatása a vétekben veti, a születése a nyomoruságra. az élete szüntelen valo munka, a halált el nem kerülheti, holta után meg rothad. meg büdösödik porrá lesz. és ezek tsak a testet tekintik. mivel aléleknek, az Isten itéletire kel menni. hogy meg itéltessék vagy a boldogságra. vagy a nyomoruságra, és ez az itélet, rettentö még a szenteknek. is, mind ezek elegendök az emberi kevélységnek meg aláztatására, fiam még idején távozál el a kevélységtöl. hanem alázatos, és szemérmetes légy minden gondolatidban, és tselekedetidben.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 278)