magokban gondollyák lenni, a minden jora alkalmatlanoká tészi öket, és minden féle rosz erkölcsre utat nyit nekik.
Fiam vigyáz arra hogy soha akevélység ate gondolatodban, se beszédidben. ne uralkodgyék, mert ö volt leg elsö oka a világ minden nyomoruságinak. ezeket mondá tobias a fiának.
Hasonlot mondok fiam néked, oltalmazd meg magadot akevélységtöl. meg ne engedgyed hogy az elmédet el foglallya, üzd el mesze magadtol.: az alázatoság néked szükséges. hogy ellene álhas annak arosz erkölcsnek. a mely véghetetlen roszakot okoz, nem értem itt akülsö, és a beszédel valo alázatoságot, hanem, a valoságos. állandó, és belsö alázatoságot, olyan alázatoságot, a mely ilyen három féle képen tegyen alázatosá., magadban, az Istenhez, és az emberekhez,
Elöször. légy alázatos magadban, nem betsülvén magadot inkáb. mint sem kivántatik., abölcsnek ezen szép mondása szerént. magadot fel ne magasztallyad gondolatodban. valamint abika. semmiért magadot ne betsüllyed. se agazdagságért. se nemzettségedert. se szépségedért, az illyenekért valo ditsekedés. illetlen.: és szemtelen. és tsak ahivalkodo elméket illeti. se elmédért. se tudományodért., mert ezek Isten ajándéki. és néki kisebséget tselekednél. ha azokal ditsekednél, se ajó erkölcsért, mivel az. annális inkáb nem tölled vagyon. aki abban ditsekednék, el veszthetné azt egészen. gyakorta olyan tekélleteségeket gondolunk magunkban lenni. a mellyek. nintsenek, és olyankor magunkot meg tsallyuk, és ha azok bennünk meg vannak, azokért ditsöiteni kel az Istent. mivel tölle származnak. és semmit magunknak nem kel tulajdonittani. mond el szivedböl ezeket. Non nobis Domine non nobis sed nomini tuo da gloriam.
Szent Bernárdnak. ezt a szép tanitását a szivedben. és az elmédben tarttsad. aki is azt mondgya. hogy az Isten a velünk tett malasztiért egyebet magának nem kiván. hanem hogy azokért ditsöittsük, mint azoknak kut
(IV. Az Ifjak Kalauza: 275)