nyomoruságin. a midön egy szegényt, vagy egy nyomorultat látz, gondold meg. hogy nem vagy jóbb annál, és ha ugy nem szenvedtz mint ö; azt tsak egyedül az Isten jóságának tulajdonittsad, és mint hogy jóságal volt hozád, azt akarja hogy te is azal légy az olyanhoz a kinek szüksége vagyon reád, és hogy meg segittsed a jókból melyeket adot néked. a szegénynek szükségire forditván azt. a mi a mulattságodra szolgál. és talám az Isten meg bántására., nevellyed magadban a szánakodásnak ezt a szép jó erkölcsit. a szent Jób példájára. a ki azt mondá. hogy a más nyomoruságához valo szánakodás, gyermekségivel együt nevekedet benne. hogy pediglen ezeket jól követhesed, figyelmez a Tobiás szép oktatására. melyet a fiának ád az alamisnárol.
Fiam, adgy alamisnát ate jovaidbol, egy szegényröl se fordisd el szemeidet, ha azt akarod hogy az Isten se fordittsa el szemeit rollad. a mint. lehet ugy tselekedgyél., ha sokad vagyon böségel adgy. ha kevesed, keveset. de örömest, és azt tud meg, hogy az alamisnával kintset gyüjtesz a szükségnek idejére. mivel az alamisna meg ment mind a vétektöl, mind ahaláltol. és meg oltalmaza alelket a setettségben valo menetetöl. és irgalmaságot nyer azoknak akik alamisnálkodnak.
Ez az intés egy nehány dolgokra tanit. elöször. hogy az ifiak olyan kötelesek az alamisnára valamint mások.
Másodszor. hogy a magad jóvábol adgy alamisnát, és nem amásébol, a mely lopot. vagy roszul kereset joszág volna, hanem olyan joszágbol a mely saját magadé.
Harmadszor. nem kel el idegeniteni aszegényeket. valamint ez, az ifiakal történik, a kik nem tudgyák. mi légyen. a más nyomoruságán valo könyörületeség.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 273)