szükségiben. A bölcs arra int hogy el ne vonnyad aszegénytöl az alamisnát. és tölle szemeidet elne fordittsad, az alamisna nem adásal. alkalmatoságot ne adgy aszegénynek, hogy néked roszat kiványon, mert az ö imádságát az Isten meg halgattya, ellenben pedig azt mondgya, hogy a mely alamisnát titkon a szegény kebelében rejtenek, a könyörögni fog azért, aki azt adgya.
Az uj testamentumban. semmi oly igen nem hagyatik mint az alamisna. az Isten Fia azt mondgya hogy az alamisna abünöknek botsánattyát meg nyeri. Date eleemosynam et ecce omnia munda sunt vobis. azt is igéri nékünk, hogy bö kézel lesz hozánk, hogy ha mi is adakozo leszünk a szegényekhez, és azon mértékel mér nékünk, mint a mellyel mi mérünk felebarátunknak, szent pál is azt mondgya, hogy az alamisnák, amelyeket mi adunk aszegényeknek, mind anyi ostyák, és áldozatok, amelyekért az Isten irgalmaságát veszük reánk, Talibus enim hostiis promeretur Deus. szent János is azt mondgya, hogy a ki nem szánakodik a felebaráttya szükségein, abban se felebaráti, se Isteni szeretet nintsen, mert ha az Istent szeretné. meg segitené felebaráttyát, akit, az Isten azt parantsollya néki hogy ugy szerese mint magát.
De mind azok közöt, a mi leg nagyob a szent Irásban az alamisnárol, nintsen semmi ami oly világosan meg mutatná annak köteleségit, mint az Isten Fiának szavai. a melyeket fóg mondani az itélet napján a választattaknak. és ameg vettetteteknek, mondván az elsöknek, Jövetek Atyámnak áldottai, bírjátok az országot mely néktek készitetetet, mert éheztem, és ennem adtatok. szomjuhoztam, és innom adtatok, mezitelen voltam, és meg ruháztatok &. az utolsoknak ezeket mondgya, menyetek el átkozotak az örökké valo tüzre, mert éheztem, ennem nem adtatok, szomjuhoztam. innom nem adtatok. &. ezekhez adván. hogy valamit a szegényekel tselekedtek.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 271)