kisebiktöl fogvást, a leg nagyobikig. mindnyájan a fösvénységre adták magokot., az az. a világi jóknak rendeletlen szeretetére. a mellyet szent Pál nevezi. minden féle roszak gyükerének
Ez a rosz erkölcs az ifiakban. három okokbol ered, az elsö az. a melyröl már szolottam. a gyönyörüségekhez valo rendeletlen szeretet, amásodik. avilágban lévö közönséges példa, a mellyet láttyák, hogy tsak a pénzt betsüli. és szereti. és az után futni telhetetlen kivánságal.
A harmadik. ók, a szüléktöl jő, akik erre a szeretetre gerjesztik gyermekeket. még igen kisded korokban. agyermekeknek, tsak arrol beszélnek. hogy miképen keresék életeket, ha szegények. vagy közép rendüek, vagy is hogy mehesenek fellyeb, es nagyob rendre ha gazdagok, meg tanyitván gyermekeket arra, a mit szent Cyprianus hány szemekre, hogy jobban szeretik agazdagságokot, akristusnál, és hogy anyira munkálodnak. ehalando életnek javaiért, hogy tsak keveset. vagy nem is gondolkodnak. az örökös jovakrol.,
Meg kel elözni még jó idején. kedves fiam ezt a roszat, és meg nem kel engedni hogy el foglallya szivedet, mivel a bizonyos hogy nintsen olyan rosz erkölcs, a mely inkáb nevekednék az idövel ennél. és a melyet nehezeb volna ennél el hagyni, erre valo nézve, ezt jovallom néked.
Elöször. a mint ezt meg mondok. hogy a gyönyörüségnek szeretete. legnagyob oka a fösvénységnek az ifiakban, légy azon minden tehettségedel., hogy meg mérsékelyed ezt a rendeletlen szeretetet, a melyröl el mondhatni. hogy leg nagyob akadálya. mind azoknak a jóknak, a mellyekre alkalmatos az ifiuság, az Isten neviért ne olvasad ezeket figyelmeteség nélkül, hanem gondold meg valojában., hogy mitsoda nagy szükséges néked meg tartoztatni, és meg türköztetni a gyönyörüségnek azt a szeretetit.
Másodszor. hogy a szivedet el ne foglallya. a pénznek szeretete, gondolkodgyál gyakorta szent pálnak ezen mondásárol, hogy a kivánság. minden rosznak gyükere. azok a roszak pedig avilági vétkek, és a nyomoruságok, a melyekel tellyes, a melyek tsak nem mindnyájan., a fösvénységtöl származnak, a mint ezt könyü volna meg mutatni,
(IV. Az Ifjak Kalauza: 268)