A negyedik a, hogy ez a hatalom, a melyel meg nem kel engedni a roszat. nem tsak arra értödik hogy mi mit tselekedhetünk magunktol, hanem még mások által, ezt is akarta az üdvezitö velünk meg értetni mondván.: ha nem halgat tégedet. végy másokot is magad mellé, ha azokot sem halgattya. mond meg az Anyaszent egy háznak.
Az ötödik a, hogy a midön azt hagyák. hogy meg kel mondani az anyaszent egyháznak, az az, a fellyeb valoknak, a véghez mehet vagy titkon. vagy nyilván. a midön a meg lehet titkon. nem szükséges azt ki nyilatkoztatni.
Ez igy lévén, az atyafiságos intésnek parantsolattya arra kötelez mindnyájunkot, hogy meg gátollyuk a más vétkit, a midön azt tudgyuk. és meg lehet. azt orvosolni vagy magunk, vagy mások által. ebböl következik tehát, hogy ezt a parantsolatot véghez lehesen vinni, ki ki tartozik meg gátolni a roszat más által, a midön maga által nem lehet.
Ennek aköteleségnek nagyságárol immár szolottunk. a melyet a nagy vétek nélkül el mulathattyák, és a melynek el mulatása nagy számadásal lészen az Isten itéletekor, egy szoval fiam, nem vétkes dologé Isten elött. a midön valakit látnak. vagy tudnak. lelki veszedelemben lenni, és a segittséget mellyet adhatnának nékie, tsak meg vetik, tsak anyit gondolni a felebarátal. a midön haláloson vétkezik. . mint ha tsak egy pohár vizet innék, ha valaki szükségben lattya lenni az attya fiát, mondgya szent János. és bé zárja szivét elötte, miképen marad meg az Isten szeretete abban ? ha ez igy vagyon a testi szükségekben., mi lészen a lelkiekben ?. szent Chrysostomus azt mondgya, hogy nagy kegyetlenség igy el hagyni a felebarátot, és hogy ha a nagy keménység volna egy emberben ha nem segitene a terh alat el eset oktalan állatnak. mitsoda kegyetlenség [ke gyetlenség] nem volna egy keresztyéntöl. azt nem tselekedni atyafiáért, a mit az emberek tselekesznek. egy oktalan állatért. egy oktalan állat el esik mondgya szent Bernárd.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 259)