XIII. Rész A kegyeségröl. a haragrol.
Mint hogy az ifiak mód nélkül szeretik a gyönyörüségeket, az ö türhetetlenségek is szintén olyan nagy, mind abban: a mi nékik nem tettzik. ezek olyan két indulatok, a melyek az ifiakban uralkodnak, és a melyek azokban arendeletlenségekben vetik öket, a melyekben láttyuk., tekinsd meg mind a rosz erkölcseit, és rendeletlenségeit az ifiuságnak. visgáld meg mind azokot a nyomoruságokot, a melyekben esik, és meg látod, hogy mind azok, vagy a gyönyörüségtöl. vagy aharagtol származnak., vagy mind a kettötöl egy szers mind. Ezek olyan módók, a melyekel szokta elveszteni az ördög az ifiakot, abban, bizonyos lévén. hogy ha az egyikel nem. de a másikával azt végben viheti, azt láttyuk is. hogy gyakorta aharagal veszti azt el. a kit agyönyörüségekel el nem veszthette.
Ennek okáért mint hogy oly szükséges néked hogy meg mérsékellyed a gyönyörüségnek szeretetit, a mely oly természet szerént valo a te idödhöz, az is tellyeségel szükséges néked; hogy meg tartoztasad a haragnak indulatit;
A harag el kerülésire anyi ók vagyon. hogy tsudálatra méltó, hogy az oly közönséges az emberek közöt. kérlek azért fiam. fontold meg jól ezeket.
1. Hogy a harag olyan goromba indulat. a mely az embereket hasonloká teszi az oktalan állatokhoz, mivel mi hasonlit inkáb egy oktalan állathoz. mint egy olyan ember; a ki leg kisebet sem szenvedhet el., ? az oktalan állat fel indul mind az ellen. a mi ötet meg sebesiti, mert okosága nintsen. hogy ha teis fel indulsz mind az ellen a mi néked nem tettzik, miben külömbözöl az oktalan állatoktol, ? és mire valo néked az okoságod. ?
2. A harag rend szerént az okoságnak fogyatkozásátol vagyon. vagy az elmének gyengeségétöl, a mely semmit elnem türhet., se el nem titkolhat. és a mely meg nem külömbözteti a dolgok közöt, melyik erdemel haragot, és melyik nem, hogy ha tehát hajlando vagy a haragra, meg
(IV. Az Ifjak Kalauza: 244)