Azt mondám hogy alázatoságal. és örömest engedelmeskedgyél mert nem elég engedelmeskedni, hanem jól kel engedelmeskedni, akedvetlen. félelemböl, és erövel valo engedelmeség, rabhoz illendö engedelmeség, a melynek semmi érdeme nintsen, se semmi árnyéka ajó erkölcsnek.
A valoságos engedelmeség a mi köteleségünknek üsmerettségétöl szarmazik. és attol akivánságtol. a melyel kivanunk Istennek tettzeni, az elsö ók. arra viszen. hogy alázatoságal engedelmeskedünk, és a másika. arra. hogy örömest. és gyorsan engedelmeskedünk.
E szerént kel tehát engedelmeskedned, ha azt akarod hogy engedelmeséged jó erkölcsü, és Isten elöt kedves légyen. eszerént engedelmeskedvén, meg tanulod idején nem amagad akarattyát követni, hanem a másokét: a maga akarat veszti el leg inkáb az embereket. fö képen az ifiakot. abölcs azt mondgya. hogy az engedelmes ember, agyözedelmekröl beszél., ha engedelmes lész ifiuságodban. meg fogod érezni a gyözedelmeket a melyeket vész aleg nagyob ellenségeden, a mely a magad akarattya, meg fogod látni hogy mitsoda hasznos volt ez a jó erkölcs. és egész életedben áldani fogod azért az Istent.
VII Rész A tisztaságrol.
Az engedelmeség meg gátollya az ifiak elméjiben a rendeletlenségeket és a tisztaság atestieket el távoztattya.
Ez olyan jó erkölcs. a mely tellyeségel. kerüli a meg tiltot testi gyönyorüségeket, és a mely azon igyekezik hogy meg fojttsa a tisztátalan gondolatokot és kivánságokot, mert azok Istennek nem tettzenek.
Ez ajó erkölcs mindennek szükséges. de fö képen az ifiaknak. akik is hajlandobak léven a tisztátalan gyönyörüségekhez. különös szükségek vagyon erre a jó erkölcsre.
De mint hogy nintsen olyan kór a melynek eszükségeseb volna mint az ifiuságnak, nintsen is ollyan a melyhez ez illendöb volna és hasznosab mint az ifiusághoz. oh’ fiam
(IV. Az Ifjak Kalauza: 225)