adgyon nékik az áitatoságra és az engedelmeségre, ifiuvá let az ifiaknak. hogy nékik példájok lenne. és meg szentelné öket az Isten szolgálattyára
Az ifiuságnak ennek a szentséges példájához kel tehát kedves fiam szabni a tiédet. és rendelni tselekedetidet, ö tölle kel venni azokot a jó erkölcsöket a melyeket kel követned; tekinsd meg és tselekedgyél a példa szerént melyet mutattak néked.
Az Évangyéliumban pedig négy dolgot látunk, a melyeket tselekedet az Isten fia halando életiben valo ifiuságakor
Az elsö, az ö magános élete. amelyet elt azon idö alat, nem akarván magát ki nyilatkoztatni az embereknek, hanem tsak az ö szent Anyának., és szent Josefnek: hogy meg tanullyák az ifiak a hivalkodást el kerülni. a mely oly természet szerént valo az ö koroknak, és oly ellenkezö jovokal. és ne keresék a világ betsületit, hanem az Istennek. és a szüléjeknek. kivánnyanak tettzeni
A második, az áitatoságnak. és a vallásnak példája, a melyet akart adni. innep napokon templomban valo menetelével, a törvénynek parantsolattya szerént., noha arra nem vala köteles. atemplomban lévén a doktorokot halgatta. és kérdéseket tett töllök. mint ha ö tollök akart volna tanulni, ö a ki mind a doktoroknak., mind atörvénynek ura volt. Etsudálatos példa, a melyel meg akarta mutatni az ifiaknak. hogy mitsoda szeretettel legyenek az áitatosághoz, hogy mitsoda gondal szolgállyák az Istent. és munkálodgyanak üdveségeken advan magokot avallás dolgaira. ugy mint az imádságra, az szent áldozatra. a szenttségekre, az Isten igéire, keresvén az olyanok oktatásit. akiket az Isten gondviselések alá rendelt
(IV. Az Ifjak Kalauza: 214)